A frankfurti fehér holló volt a menzán nálunk, de amikor nagy ritkán mégis láttuk hétfőn kiírva, hogy szerdán az lesz a leves, tudtuk, hogy nagy futásra kell készülnünk. Nem azért, mert mindenkinek a frankfurti volt a kedvence, bár tény, hogy a menzainál jobbat soha nem ettem…

Már jó párszor dicsőítettem a rakott ételeket, sok verzióról szóltam már itt a blogon, íme egy újabb: rakott savanyú káposzta. Egyszerű, gyors, finom, téli, olcsó.   Egy tepsibe leraktam a házi készítésű (nagybátyámék, Krúdy receptje szerint) savanyú…

Tisztában vagyok vele, hogy a mentegetőzés borzasztó tulajdonság, ha túlzásba viszi az ember. Én is falra mászom tőle, legszívesebben toporzékolnék, ha jelentéktelen ügyekkel kapcsolatban magyarázkodni kezd valaki. A blog átmeneti szünetével kapcsolatban így most nem kezdek el…

Notórius hűtőnyitogató lévén a múltkor egy kis tálnyi rakott kelt találtam anyukámnál, mikor átmentünk vacsizni. Büszkélkedett, hogy milyen jól sikerült, ajánlgatta is, hogy inkább egyem azt vacsorára, ha jobban tetszik, de mondtam, hogy amúgy is tervezem már, hogy csinálok. A…

Végre összeszedtem minden bátorságomat, és mérlegelve az eddigi koholt okok valóságát, székelykáposztát főztem. Hogy miről is van szó, miért nem volt eddig ehhez az ételhez olyan szoros viszonyom, hogy én teremtem? Nos, egészen nem sokkal ezelőttig azt gondoltuk, hogy a…