Újabb egytálétel, ami a kedvenceim listáján szerepel. Úgy tűnhet, hogy teljesen béna ízlésem van, és csak ilyeneket eszem, de pusztán aról van szó, hogy az elmúlt egy-két hétben úgy jött ki a lépés, hogy kevés időt kellett a konyhában töltenem, és ezeket az ételeket sikerült főznöm. Szóval egy újabb husi elnevezésű étel következik, méghozzá a zöldbabos.

A zöldbabot minden formában szeretem, köretként megpárolva, levesben, rakott és egytálételekben egyaránt. Ez az étel a zöldbabot és a pörköltet ötvözi. Alapja, mint mindennek, ennek is nyilvánvalóan a hagyma, amit szokás szerint zsiradékon dinsztelni kezdünk. A zöldbabos husi elkészítésének első fázisa a pörkölt: a készre dinsztelt hagymát lehúzzuk a tűzről és pirospaprikát keverünk hozzá, majd visszatéve a forró platnira, beletesszük a felkockázott húst. A majorannáshoz hasonlóan ezt is rengeteg féle húsból lehet készíteni, mi főleg szárnyasból szoktuk, csirke vagy pulyka mellből, esetleg a piacokon gyakran kapható "apróhús" elnevezésű potyadékból, de ez általában kicsit zsírosabb darabokat is tartalmaz, illetve néha lehet csirkeszárnytövet kapni, ami szintén kiváló ebbe az ételbe, és nem mellesleg olcsóbb, mint a színhús. Gyakorlatilag pörköltet főzünk, és ha már félig kész van (egy kis vizet önthetünk alá, ha nem ereszt elég levet), hozzá öntjük a zöldbabot. Én általában mirelitből szoktam, de a babszezonban nyilván érdemes frissből csinálni. Összekeverjük és fedő alatt puhára főzzük mind a húst, mint a babot. Ha elkészült, tejfölt keverünk hozzá (nem kell bele liszt, bár én legutóbb megszokásból véletlenül tettem bele, nem volt baj, de jobb anélkül), és még egy pár percig hagyjuk, hogy az ízek összeolvadjanak. Fűszerként sót és petrezselyemlevelet használjunk, ízlés szerinti mennyiségben.

Szokásosan 40 dkg (hentes 40 dkg = fél kiló) hús, 450 g zöldbab, egy pohár tejföl 2 fő adagja.