Tortilla, salsa, sok-sok zöldség, husik

Az úgy volt, hogy a tesóm elvágta az artériáját. Klassz sztori, de inkább nem mesélem el teljesen, egy klasszikus horrorfilm-jelenetet képzeljenek el spricceléssel, szirénázó mentőautóval, beparázott orvossal és egy nagy varrattal a végén. A lényeg, hogy új életét ünneplendő, illetve inkább rossz kedvén segítendő kigondoltam, hogy áthívom tortillázni, hogy ne gondoljon annyit a gipszre a karján. Mióta megjárta a nagy Amerikát, sokat beszél a kinti mexikói konyháról (no meg persze az amcsi pitékről), úgyhogy gondoltam, kipróbálom, mire vagyok e téren képes. Túl sokra persze nem, de hozzá tenném, hogy igazi tortillát még nem ettem (csak a béna McDonald's-os wrap-et), pláne nem készítettem, úgyhogy ehhez képest mérve azért elég nagy eredményt értem el.

A mexikói ételekkel nincs túl mély kapcsolatom. Mindössze a Burger Kinges burrito, illetve a Nagyipaliban kapható mexikói-húsos palacsinta kapcsán volt elképzelésem a dél-amerikai íz világról: kukorica, zöldborsó, bab, csípős paprikás szósz, rengeteg bors. Amiben biztos voltam, hogy a tortillák töltelékének egyik képviselője egy darált húsos valami lesz, nagyjából olyan, amilyen a palacsintában szokott lenni. Ennek az elkészítése nem volt túl nagy és ismeretlen feladat. Apróra vágtam egy fej vöröshagymát, megdinszteltem, majd hozzá öntöttem a darált húst, nem sokat teketóriázva pedig egy kis marék, jó előre beáztatott száraz babot. Babot amúgy még nem készítettem semmilyen formában, pedig a csülkös bablevest imádom, de valahogy nem jutottam még el idáig. Szóval rotyog a husival a bab, sóval, rengeteg borssal és egy kevés pirospaprikával ízesítettem és mikor már inkább jó volt, mint nem, hozzátettem a kukoricát (konzerv, persze), majd a zöldborsót (ez is konzerv). Lényegét tekintve ez kész is, persze a bab még így sem lett elég puha, de hát van fogunk. Ez a darált húsos töltelék volt az egyetlen, amiben biztos voltam, és ez volt az egyetlen, amit főznöm kellett.

Az az igazság, hogy minden rám szakadt délután, mert úgy volt, hogy a bátyám átjön korán és együtt csináljuk azt a sok mindent (tortilla, salsa, guacamole, csirke, zöldségek...), de persze nem tudott jönni és mivel rajta kívül még két vendéget vártam, neki kellett állnom egyedül a dolgoknak.

A guacamolét a tesóm sírta ki, és jófej voltam, mert vettem miatta 2 avokadót. Mivel még sosem ettem és csináltam ilyet, az internet segítségét vettem igénybe (innentől gyakorlatilag mindent vele kettesben igyekeztem összehozni). Rengeteg recept van fent mindenféle nyelven a világhálón és nekem fogalmam sem volt, hogy melyik a legtutibb... végül egy volt gimis évfolyamtársam receptje szerint próbáltam meg elkészíteni ezt a krémet, de rögtön az elején két akkora akadályba ütköztem, hogy az egészből egy trutymák lett csak: az avokadó nem volt elég érett, és nincs robotgépem. Egyébként a recept így szólt: 2 db avokádót, 2 db hámozott paradicsomot és fél fej vöröshagymát felvágunk, majd kevés olívaolajjal, citromlével, sóval és borssal összeturmixoljuk. Az íz amúgy jó volt, de a kinézetéről ne beszéljünk...

Szóval a guacamoléval befürödtem, de várható volt, hogy nem lesz minden szuper egy olyan estén, ahol mindent, amit az asztalra szánok, először készítek. Következő lépésben gondoltam, összedobom a tortilla tésztáját, mert azt úgyis egy kicsit pihentetni kell, és majd addig csinálok mást. A tésztát szintén netről néztem, hogy hogyan kell csinálni, mindenhol marha egyszerűnek tűnt és nagyjából ugyanazt írták, úgyhogy ennek bátrabban álltam neki. Egy tálba öntöttem 15 dkg kukoricalisztet és búzalisztet, hozzá tettem fél tasak sütőport, illetve 4 ek. olajat, majd az egészet, 2 dl langyos vizet fokozatosan hozzáadva, összekutyultam. Sokkal lágyabb tészta lesz, mint a pogácsa, sokkal óvatosabban kell vele bánni, kizárólag lisztes kézzel lehet megfogni, különben szétszakad az egész. Ezt a masszát 10 egyforma darabra kell osztani, majd negyed órára magára hagyni. Utána nagyon lisztesen nagyon vékonyra, kb. 1 mm-esre kell nyújtani a kis darabokat, és zsiradék nélkül serpenyőben/palacsintasütőben ki kell sütni. Nagyjából fél perc az egyik oldala, fél perc a másik, akkor kell megfordítani, amikor elkezd a széle felkunkorodni és a közepe púposodni. Mikor kész lettek, alufóliával jól betakartuk, hogy ne száradjanak ki.

Közben befutott a tesóm, nem sokkal utána pedig Kata is, úgyhogy lett segítségem a továbbiakban. Zöldségmosás, felaprítás, salsa, csirke... Azt gondoltam, hogy a mexikói húsos ragu mellé csirkemell darabokat is kisütök olajban, és azt sok-sok zöldséggel, salsával, vagy fokhagymás szószokkal lehetne töltelékként alkalmazni. Ehhez volt egy fej salátánk, amit szépen leveleire szedtünk és megmostunk, csíkokra reszeltünk egy kígyóuborkát, felkockáztunk néhány paradicsomot és paprikát, a csirkét pedig besóztam, borsoztam és olívaolajon hirtelen kisütöttem.

Bátyám nekiállt bekötött kézzel salsát csinálni, ami abszolút az est fénypontja lett, nagyon jó ízű lett, a következőképpen készült: nagyon apróra felkockázott paprika, néhány szintén apróra vágott paradicsom, vöröshagyma összekutyulása sűrített paradicsommal. Ez az alap. Ehhez bátorkodtunk másfél jalapeno paprikát tenni, ami pont elég volt, kellemesen csípős lett az egész. Sót, borsot és bazsalikomot tettünk még hozzá, tökéletes lett. Elvileg ezt is össze szokták turmixolni, de ezt nem a gép hiánya miatt hagytuk így, hanem darabosan szerettük volna egyébként is.

Gyakorlatilag ennyi, még egy doboz joghurtba nyomtam egy gerezd fokhagymát, és lime-levet, illetve ezt tejföllel is megcsináltam, és kész is voltunk. Több mint 3 órát álltam a konyhában, és csak egy becherovkát ittam meg közben, óriási teljesítmény.

Persze mondanom sem kell, hogy a tortilla végül csak kiszáradt és szanaszét folyt belőle a cucc, késsel-villával kellett megenni az egészet, de az ízek stimmeltek. Mind a csirkés, mint a darált húsos történetnél. Kötelező tartozék továbbá a mexican night-hoz a Coronita, amit úgy illik fogyasztani, hogy az üvegbe dugunk egy lime-karikát.

Előbbit valahogy így gondoltam, képzeljék el összetekerve (salátalevélen a csirkedarabok, uborka, paprika, paradicsom, nyakon öntve a fokhagymás tejföllel, reszelt sajttal a tetején):

A második variáció pedig a salátalevélen mexikói ragu, salsa, nyers paprika, paradicsom, és a tetején reszelt sajt:

Ami pedig a történet legviccesebb része: másnap a pulton hagyott, letakart maradék tortilla elengedte magát és simán tekerhettem egy igazit a zsűrinek ebédre.

(De azért melegítéskor szétesett és a munkahelyén is evőeszközzel kellett betermelnie...)

Nagyjából összefoglalva a hozzávalók:

Tortilla tészta (10 db): 15 dkg búzaliszt, 15 dkg kukoricalisz, 4 ek. olaj, fél zacskó sütőpor, 2 dl langyos víz, só. Salsa: 2 kis konzerv sűrített paradicsom, 3-4 paprika, 2 paradicsom, fél fej vöröshagyma, másfél jalapeno, bazsalikom, só, bors, lime lé. Mexikói húsos ragu: egy fej vöröshagyma, 40 dkg darált hús, egy kis marék száraz bab, egy kis marék zöldborsó, egy kis marék kukorica, só, bors, pirospaprika. Továbbá: fejes saláta, kígyóuborka, zöldpaprika, paradicsom, jalapeno, tejföl, joghurt, fokhagyma, lime, reszelt sajt.