Igaz, hogy azt mondtam, messze még a következő szülinap, de, mi tagadás, belejöttem a tortakészítésbe. Ünneplésre pedig mindig találhatunk okot.

A hústorta nagy becsben van nálunk, természetesen a zsűrihez áll szorosan közel, de teljes mértékben meg tudom érteni a rajongását, tőlem sem állnak távol a nagyon húsos ételek. E fantasztikus fogás története (mert persze, hogy van neki) 3 és fél évvel ezelőttre nyúlik vissza, a teszter hárommal ezelőtti születésnapjáig. Akkor még mindig nem volt divat, hogy minden nap főzzek, de azért persze már gyakrabban előfordult. Hústortát anyukámnál ettünk először, és, ha jól emlékszem, ő az öccsétől, Tamás bácsitól tanulta. A teszternek annyira bejött, hogy másról sem tudott beszélni, úgyhogy az első közösen tartott születésnapján a meglepetés vacsora természetesen hústorta volt. Gyertyával, ahogy kell. Persze akkor még nem ment olyan flottul, mint tegnap este, főleg, hogy az akkori mini hűtő kb. fél téglányi fagyasztó részébe belefagyott a hús és egy óráig szórakoztam vele mindenféle módszerrel, hogy kiszedjem... Szerencsére most ilyen problémáim nincsenek, bár, most nagyobb a fagyasztónk, de nem fagyaszt, így meg sem próbálok beletenni dolgokat.

Igaz, hogy nagyon (tényleg nagyon) szeretjük a hústortát, de nem sokszor készítem, főleg, mert annyira nem olcsó, mint a húsos lángos. Persze utólag minden fillért megér, nem azt mondom. De a bevásárló lista, még ha nem is túl hosszú, nagy költségekbe verheti a kezdő öneltartókat. A cetlire ugyanis ez kerül: fél kiló pulykamell, egy csomag szeletelt bacon szalonna, 20 dkg trappista sajt, 20 dkg füstölt sajt, tojás, tej, liszt. Ez utóbbi három hozzávalóból igaz, hogy nem kell sok, de pl. 1 db tojást nem lehet venni Budapesten. Nekünk tegnap marha nagy szerencsénk volt, mert a bacon, a pulykamell, a füstölt sajt és a tojás is akciós volt a boltban, ilyen még soha nem fordult elő, ha nem akartam volna, akkor is hústortát készítettem volna vacsorára. És most már elmondom, hogyan.

Nem árt, ha az embernek van kör alakú jénai, vagy egyéb hőálló tálja, hogy a torta kerek legyen, de persze ez tök mindegy. Fogja az ember a tálat és az alját beteríti bacon szalonna szeletekkel. Ezután felszeleteltem a pulykamellet. Ebben már egész ügyes vagyok, de sajnos, mire jól megtanultam egész húsokból formákat létrehozni, véglegesen eltompult a kés, úgyhogy továbbra is kihívás, de most már máshogy. Szóval megélezem egy másik késsel, vágok egy szeletet, majd újra megélezem. A szárnyast én nem szoktam klopfolni. Sokan csinálják, szerintem nem kell, egyrészt anyukámtól ezt tanultam, másrészt meg tényleg felesleges, főleg, ha normális vastagságú szeletekkel van dolgunk. Csak be kell sózni a husit, majd egy tojásból, kb. egy evőkanál lisztből és egy kevés tejből bundát keverünk (~ párizsi szelet bundája, de előtte nem kell simán lisztbe forgatni a húst), és megmártjuk benne a szeleteket, ettől nem fog kiszáradni, és nem mellesleg elég finom szaft lesz majd belőle. Mehetnek is egyből a baconre, be kell az egészet fedni velük. Ezután állhatunk neki a sajtok lereszelésének. Egyiket a másik után, aztán jól össze kell keverni. A füstölt sajtokkal az a baj, hogy általában nem túl intenzív az ízük. Velem meg az a baj, hogy mióta ettem egyszer Karavánt, más füstölt sajt nem létezik számomra. Illetve ez önmagában nem baj, de alapvetően, ami finom, az sokba kerül, így van ez a Karavánommal is, de ha egyszer az a legfinomabb, akkor nincs mit tenni. Persze most ez is akciós volt, úgyhogy kétszer annyit vett a teszter, mint amennyit a torta megkövetel, mert tudta, hogy Hugi is követelne magának 20 dekát. Tehát, lereszeltem, összekevertem a sajtokat és a felével teljesen befedtem a pulykamelleket. Egy réteg kész. Ezt kell még egyszer megcsinálni,

a tetejét jó sok sajttal megszórni, és kész is.

Alufóliával letakarva (persze úgy, hogy lehetőleg ne nagyon lógjon a sajtba), 180 fokon bő egy óráig kell sütni. A végén a sajtot rá lehet pirítani, de mi nem mindig bírjuk kivárni, főleg, mert a 20. perctől annyira jó illata van, hogy háromszor éhen halunk, mire elkészül.

Amíg sül, el lehet készíteni a köretet. A hústorta, hogy finoman fejezzem ki magam, elég laktató étel. Annyira, hogy hidegen akár egytálételként is fogyasztható. Mi általában valamilyen zöldséges körettel szoktuk enni, tegnap pl. zöldbabot és répát pároltam hozzá. Annyi sós vízben, hogy épp ellepje, közepes lángon pároltam meg a zöldségeket, a 2 szál felkockázott répát kicsit a 450 g-os zöldbab előtt tettem bele, mivel előbbi nyers volt, utóbbi gyorsfagyasztott. Mikor kész lett, leszűrtem, közben a kiloccsanó forró vízzel leégettem 3 lábujjamat, majd hozzákevertem egy kis darab vajat a zöldséghez és kész is.

Aztán kész lett a hústorta is, nem sokat hagytuk pirulni, de én pl. néha szeretem, ha a sajt nyúlik, nem ropog.

Melegen elég nehéz szeletekre vágni, néha szétesik, de most egész ügyesen csináltam. A köret teljesen jól passzolt, a tányéron a husi szaftjával nyakon kell egy kicsit önteni, nagyon finom lesz úgy.

Ez az adag kettőnknek egy vacsorára és egyikünknek (jelen esetben nekem) egy ebéd is másnap. Persze, ha valaki krumplival lát neki, több marad, mi így repetáztunk is este, és egy egész emberes darab maradt belőle még így is.