Hetek óta csak a lasagne-ra gondolok. Hetek óta tervezem, hogy elkészítem. Már tűkön ültem, de persze magamnak köszönhettem a hosszú várakozási időt, minden mást is akartam csinálni... az utolsó lökést egy mindenki által jól ismert közösségi oldalon közzétett kép adta meg. Egy ismerősöm annyira gusztusos lasagne-t készített, hogy a nyáltermelés mellett a versenyszellem is beindult nálam. Persze itt nincs sem vesztes, sem győztes, főleg mert én sem kóstoltam az övét, ő sem az enyémet. Nem is úgy álltam neki, hogy most jobbat csinálok nála, egyszerűen úgy fogtam hozzá a főzéshez, hogy alig bírtam kivárni a végét, olyannyira vágytam már a lasagne-ra.

Még a gyros miatt volt itthon egy kisebb hadseregnek elég lilakáposzta. Hiába ettünk kétszer is gíroszt, rengeteg maradt. Kidobni nem akartam, libacomb meg nem volt itthon, hogy mellé pároljam, ellenben én nagyon szeretem a paradicsomos káposztát. Egy bökkenő volt csak: a főzeléket "sima", zöld/fehér káposztából szokás csinálni, az enyém viszont lila. Kisebb gond az egésszel az volt, hogy életemben eddig egyszer próbáltam paradicsomos káposztát készíteni, és bár nem lett rossz, annyira jó sem, mint anyukámé. Sebaj, inkább gyakorlok, mint kidobjam, úgy gondoltam, maximum ronda lesz, de ehetetlen semmiképp sem. Végül kiderült, hogy rondának sem ronda, hanem inkább meglepő.

Mikor kisebbek voltunk, és apukámhoz mentünk ebédelni hétvégén, sokszor került az asztalra Az agyagtálas. Mindenféle husival készítette, de legtöbbször csirkecombbal, és igazság szerint így is a legjobb. Ahogy telik-múlik az idő, egyre érdekesebb és valamilyen szinten vicces helyzetbe kerülök, múlt szombaton is, mert apu jött hozzánk és én készítettem agyagtálasat. Még mindig fura, ha én főzök a szüleimnek, de majd csak megszokom. Szerencsére nem rontottam el az ebédet, sőt, az egyik legjobb lett, amit eddig csináltam, igaz, ezt tényleg elég nehéz elrontani.

A mexikói party után egyik vendégem kedvet kapott a vacsival egybekötött ivászat rendezéséhez, és szervezett egy gyros bulit. Én persze nem tudtam elmenni, mert lebetegedtem, de azóta is tervezem, hogy egyik este gyrost készítek. Persze nem állok neki pitát sütni, sőt, még ahhoz sem veszem a fáradtságot, hogy lemenjek egy ilyen törökhöz és kérjek tőle (vásároljak nála), de azt gondolom, a gyros tál pita nélkül is bőséges vacsora lehet. Az volt.

Pulykának eddig csak a mellyével dolgoztam, gondoltuk, itt az ideje más részével is foglalkozni. Leadtam a rendelést a teszternek a pulykaszárnyról, de a boltból még azért felhívott, kérdezte, mennyit vegyen, mert elég nagyok. Mondom, nem tudom, ránézésre döntse el, én a mobilon keresztül ehhez nem nagyon tudok hozzászólni. A vége az lett, hogy kért 3 db-ot, ami egy kiló fölé rúgott súlyában, én meg a szám elé kaptam a kezem, mikor megláttam őket. Árulnak sast is a boltban?