Újabb kecske apukámtól. Ezúttal egy egész lábat kaptunk, mellső lábat, vagyis lapockát. Egyben érdemes megsütni, előzőleg valamilyen pácban pihentetve egy éjszakát. Mustárosat szerettünk volna enni, és mivel a gyalult tök már olvadozott a konyhaasztalon, így afféle feltétként fogyasztottuk a belőle készült főzelékhez, amit egyébként én a menzán is imádtam, igaz, ahhoz képest én egy kicsit másképp szoktam elkészíteni.

Maradjunk a kecske-vonalon. Arról már írtam korábban is, hogy apukám néha vesz élő állatot, amit maga dolgoz fel. Nyulat, kecskét, birkát. Épp fagyasztókiürítéses pillanatban kaptam el és megdobott egy adag kecskebordával. Pörköltet túl egyszerű lett volna készíteni, úgyhogy valami mást találtam ki. Kell hozzá agyagtál, borókabogyó, szalonna, hagyma, burgonya, no meg a kecske. Rossz már nem sülhet ki belőle.

Akárki akármit mond: a tarja jó. Főleg, ha az embernek van egy kertje, ahol van egy tűzrakója, és a szél sem fúj épp olyan nagyon, hogy ne lehessen begyújtani és parázson megsütni jó sok szeletet ebből a disznórészből. Sertést, pláne zsíros tarját nem evő olvasóim azért csak görgessenek lejjebb, hátha megtetszik és megkívánják.

A tarját, ha szeletelve sütik ki, érdemes jó pár órára, egy éjszakára, egy egész napra előre bepácolni. Szinte bármivel lehet, mustárosan, fokhagymásan, borsosan, korianderesen, bárhogy. A kívánt végeredményhez mérten kell a fűszerezést intézni, legyen-e karakteres íze, vagy majd a köret, talán egy extra kiegészítő viszi majd a hátán a husit. Én most a kecske- és birkasajt miatt feltétlenül egy kevésbé intenzív ízű sült tarját szerettem volna készíteni, ezért egy egyszerű fokhagymás ízesítést választottam.

A zabpehely jótékony hatásairól mostanában sokat olvashatunk, a csapból is kezdenek már folyni a mindenféle csírák, pelyhek, babok receptjei. Aktuális is így a tejbezabi, de valójában az történt, hogy valamelyik nap megkívántam azt az édességet, melyet 10-15 évvel ezelőtt szinte naponta kellett anyukámnak készítenie, úgy szerettük. Nem más ez, mint a tejben főzött zabpehely, vagyis pont, mint a tejberizs vagy tejbepapi, így lett ez zabi. Finom, egészséges, gyors, szuper!

Új taktikát választottunk a túlélésre: az itthon lévő, kamrában elfeledve várakozó ételeket készítem el, ahogy tudom, így spórolva annyit a koszton, hogy havi 30000 (!) forintból ketten kijöjjünk. Döbbenetes, akit érdekel, szívesen mesélek a háztartásról, e-mailben nyugodtan lehet keresni, sőt, tervezek egy ilyen jellegű bejegyzést is, végigszámolva az egészet és bemutatva, mit és mennyiért fogyasztunk egy hónapban anélkül, hogy éhen halnánk, de nem is kenyér + víz kombót teszünk az asztalra (ahogy azt a bejegyzésekből láthatják).
Szóval kutattam a kamrában, fagyasztóban és találtam jó sok babapiskótát és jó sok tojásfehérjét. Édességet amúgy is ritkán eszünk, úgyhogy kitaláltam egy desszertet ezekből, mindössze egy pudingot kellett hozzá beszerezni, illetve tejet.