Patisszon mánia, harmadik fejezet
Sorozatom záró epizódja következik, tegnap elfogyott az utolsó patisszon. Eredetileg azt terveztem, hogy megtöltöm, de tegnap eszembe jutott egy másik ötlet. Emlékeznek még a Zöldbabos husira? Tegnap reggel megkívántam, és kitaláltam, hogy megcsinálom a patisszonnal, hátha úgy is finom. Hál' isten az. Így született meg a Patisszonos husi.
Gyakorlatilag ugyanúgy készült, mint a zöldbabos, vagyis apróra vágott hagymát olívaolajon dinsztelni kezdtem, majd lehúztam a platniról, hozzákevertem pirospaprikát és visszatettem a tűzre. Rádobtam a felkockázott, besózott csirkemellet és addig pároltam, amíg kifehéredett az egész. A csirkemell, főleg, ha apróra van vágva, nagyon gyorsan megfő, úgyhogy amint nem tűnt már nyersnek (persze attól még, hogy kívül fehér, belül még nyers...), hozzá tettem az előzetesen felkockázott és jól besózott patisszont. A patisszonnak nem kell annyi idő, mint a zöldbabnak, sokkal hamarabb kész lettem ezzel, mint azzal szoktam. Mikor megpuhult, hozzákevertem a lisztes tejfölt (a zöldbabhoz nem mindig kell liszt, de ehhez igen, mert elég sok levet ereszt a patisszon), és egy kis petrezselymet.
A teszter a zöldbaboshoz mindig szokott kenyeret enni, de mivel nem volt itthon, csak egy zsömle, amit másnap hajnalban szendvics formájában visz a munkahelyére reggeli gyanánt, főztem neki rizst hozzá, de nekem egytálételként is tökéletes volt.
Kell hozzá: 1 db patisszon, 40 dkg csirkemell filé, egy fej vöröshagyma, egy nagy doboz tejföl 2/3-a, só, petrezselyem
Reakciók