Érik a cseresznye. Szerencsére van a telkünkön, Magyarkeszin egy nagy, meg egy kisebb fa. Édesapám és a bátyám a kicsiről le is szedtek egy vödörrel, és igaz, hogy mind nagyon szeretjük, akkora mennyiség, hogy muszáj volt egy-két felhasználási módot kitalálni (pláne, hogy én speciel nem nagyon eszem semmit, csak várom, hogy végre kioperálják a bölcsességfogaimat). Pl. a piskótát, amit ugyan Nana meggyel készített mindig, cseresznyével is ugyanolyan finom, kicsit édesebb, ennyi. Úgyhogy gyorsan össze is dobtunk anyukámmal egy tepsivel, mert állítólag neki sosem sikerülnek a piskóták, ellenben velem, úgyhogy együtt csináltuk, az alábbiak szerint.

6 tojást ketté választottunk, a sárgáját negyed kiló cukorral kikevertük, majd hozzáadtunk 6 ek. vizet, és 20 dkg lisztet. A fehérjéket felvertem a kézi mixerrel (lustaság + fogfájás indokolja a géphasználatot), majd az előbb leírt masszához kevertük, szigorúan egy irányba, hogy ne törjön össze a hab. Gyakorlatilag ennyi, a tepsit kibéleltük sütőpapírral, beleöntöttük a tésztát.

A cseresznyét anyukám már előzetesen kimagozta, jó pirosak is lettek az ujjai, és lecsöpögtette. Persze leve attól még marad bőven, úgyhogy zsemlemorzsába kell forgatni, hogy ne áztassa el a piskótát. Irreálisan sok zsemlemorzsa kell ehhez, nem szabad, hogy tocsogjon, mikor megrázza az ember a tálban a gyümölcsöt. Ha kész, egyszerűen rászórjuk a tésztára, kicsit  benyomkodjuk, és betesszük az előmelegített sütőbe, kb. 180 fokra, ahol 25-30 perc alatt készre sül.

A tetejét megszórtuk vaníliás cukorral, és felvágtuk tenyérnyi kockákra. Gyakorlatilag azonnal elfogyott.

Összefoglalva:
6 tojás
25 dkg porcukor
6 ek. víz
20 dkg liszt
cseresznye minél több, annál jobb
vaníliás cukor