Akárki akármit mond: a tarja jó. Főleg, ha az embernek van egy kertje, ahol van egy tűzrakója, és a szél sem fúj épp olyan nagyon, hogy ne lehessen begyújtani és parázson megsütni jó sok szeletet ebből a disznórészből. Sertést, pláne zsíros tarját nem evő olvasóim azért csak görgessenek lejjebb, hátha megtetszik és megkívánják.

A tarját, ha szeletelve sütik ki, érdemes jó pár órára, egy éjszakára, egy egész napra előre bepácolni. Szinte bármivel lehet, mustárosan, fokhagymásan, borsosan, korianderesen, bárhogy. A kívánt végeredményhez mérten kell a fűszerezést intézni, legyen-e karakteres íze, vagy majd a köret, talán egy extra kiegészítő viszi majd a hátán a husit. Én most a kecske- és birkasajt miatt feltétlenül egy kevésbé intenzív ízű sült tarját szerettem volna készíteni, ezért egy egyszerű fokhagymás ízesítést választottam.

A húst kicsit kiklopfoltam, majd jól besóztam, megborsoztam és bekentem zúzott fokhagymával mindkét oldalát. Így üdültettem őket a hűtőben egy fél napig. Este aztán nekiláttam a sütésnek-főzésnek.

Ahhoz, hogy a vacsora minden része egyszerre készüljön el, első körben meghámoztam a burgonyát, és kockákra vágtam, megmostam és feltettem sós vízben főni.

Elővettem a tarjaszeleteket és egy serpenyőbe öntöttem kb. fél ujjnyi olajat (nem kell eláztatni a húst, az a lényeg) és elkezdtem sütni a húsokat.

Mikor a krumpli megfőtt (nem szétfőtt, hanem megfőtt, egy keményebb főtt állapotra gondolok), leöntöttem róla a vizet és az előzőleg olajon megdinsztelt vöröshagymához tettem, és nagy lángon összesütöttem. Nyami.

A sajtokat kell legkésőbb elkezdeni, mert nagyon hamar kész lesz. A kecskesajtot és a birkasajtot nagyjából 3-4 mm vastag szeletekre vágtam és rásorakoztattam a sütőhöz járó lapos tepsire, majd betettem a legfelső sínre és grillfokozaton megsütöttem. Ezekben a sajtokban az a jó, azért is lehet, sőt, ajánlatos így is fogyasztani, mert nem folyik szét, mint a gumi-trappisták, amiket manapság kapni lehet. Ezek olyan alakúak és akkorák maradnak sütés után is, mint amilyenre felvágtuk őket nyersen.

A sajtot a húsra tornyoztam, mellé hagymás burgonyát halmoztam és az egészet csalamádé társaságában tálaltam. Isteni finom, kicsit szokatlanabb íz, kis változatosságként érdemes becsempészni a hétköznapi vacsorákba, igazán nem nagyobb munka, mint egy rizses hús (ami egyébként szintén tarjából a legjobb). Borzasztóan laktató, egy-egy szelettel jóllaktunk, érdemes egyszerre kevesebbet készíteni, mert frissen az igazi!

Az adagokról:
annyi szelet tarja, ahányan vagyunk
szeletenként 2 gerezd fokhagyma
só, bors
kecske- vagy birkasajt szeletenként mondjuk egy tenyérnyi darab, de elmajszolni is finom, úgyhogy inkább "ki mennyit kér"-alapon érdemes
fél kg burgonya (két embernek)
egy fej vöröshagyma (fél kg burgonyához)