Jó ideje terveztem már, hogy megpróbálok itthon pizzát sütni, de nem sok tapasztalatom volt a kelt tészták terén, ami volt, az is negatív: sosem kelt meg a tésztám :( Mégis rászántam magam a dologra, méghozzá egy nagy baráti összejövetelt szerveztem köré, hogy mindenképp bele kelljen adnom apait-anyait (na, nem mintha egy hétköznapi vacsorára nem készülnék fel rendesen). Adott volt a 15 éhes ember, a recept és én. A buli hajnali 5-ig tartott, és ezt talán a pizzának is köszönhettük.

A pizzatészta receptjét férjem egyik barátjától kértem el, ők hívtak át egyszer pizzázni magukhoz és messze a legjobb házi pizzatészta volt, amit valaha ettem. Egyszer már próbálkoztam is ezzel, de persze nem sikerült túl jó, azért megettük és finom is volt, de nem az igazi. Most újult erővel fogtam hozzá a tésztagyúráshoz, minden eszközömet és felszerelésemet bevetve:

A terv az volt, hogy két sütőhöz adott lapos, téglalap alakú tepsire való pizza legyen. Ez tökéletesen sikerült a következő adaggal:

1/2 kig liszt
1 kocka élesztő
1 bögre tej
1 kk. cukor
1 csomag sütőpor
1-2 dl víz
1-2 dl olaj

Az egész azzal kezdődött, hogy felfuttattam az élesztőt. Na persze ez sem nagyon sikerült eddig, amíg az ember nem tapasztalja meg, milyen, amikor jó, addig fogalma sincs, milyennek kell lennie. Kiderült, nem is akkora varázslat. Egy majdnem teli bögre tejet megmelegítettem, langyosra. Ebbe elkevertem egy kis kanál cukrot, majd beletördeltem az élesztőt. Minél kisebb darabokra kell törni, és jó esetben mire a végére ér az ember a kockának, már habzik is egy kicsit. Ezt meleg helyen állni kell hagyni, én praktikusan a mikróba tettem a bögrét, és 10-15 perccel később kész is volt, kipúposodott a bögréből a felfutott cucc.

Egy tálba kimértem a fél kg lisztet, összekevertem a sütőporral és a közepébe egy mélyedést csináltam, ahova beöntöttem a bögre élesztős tejet. Ezt jól összegyúrtam. Borzasztó ragacsos a cucc, szinte össze sem áll, mert az ember kezén marad a nagyja.
Ha már nincs por állagban liszt a tálban, vizet hozzáadva javítottam az állagán. Ragacsos marad, de már nem esik szét, kb. 1-2 dl víz kell hozzá, de ezt abszolút ki kell tapasztalni. Ragadjon, könnyed legyen, de persze ne folyós. Ha ez megvan, jöhet bele az olaj. Ettől már jobban lejött a kezemről, tészta-szerű lett az állaga. Pár percig gyúrni kell, aztán szétválasztani annyi darabra, ahány felé akarjuk osztani. Én most értelem szerűen kétfelé vettem és kis gombóc alakba formálva letakartam és vártam, hogy megkeljen. A kelesztést mindig meleg helyen kell végezni, én speciel betettem a sütőbe (nyilván a kikapcsolt sütőbe), mert ott biztos, nem tud megfázni a tészta. Ablakokat szigorúan be kell csukni és lábujjhegyen kell járni, hogy sikerüljön.

3/4 óra elteltével félve benéztem a tésztákhoz és szinte örömtáncot jártam, mert kb. a háromszorosára növekedtek. Előkaptam a tepsiket, jól kiliszteztem és nekiálltam a nyújtásnak. Lényeges, hogy ne tömörítve nyújtsuk a tésztát, igyekezni kell valóban nyújtani. Mint a filmekben, tudják, amikor az öklömnyi tésztából a feje fölött pörgetve csinál a meglehetősen jóképű (jóseggű) olasz szakács egy malomkerék nagyságú, leheletvékony pizzát. Na, ez volt a terv, a fejem fölött ugyan nem próbáltam, de alapvetően tényleg a körkörös mozdulatra jól reagál ez a tészta. Mindezt persze jó lisztes kézzel kell csinálni.

Ha már a megfelelő méretűre nyúlt a tészta, csupán rajtunk múlik, milyen pizzát készítünk. A férjemmel -és a meghívott 13 barát közül 12- a húsimádó jellegű pizzát preferáljuk. Igen, van egy vegetáriánus. Ennek megfelelően a pizzára sokféle feltét került, de mindenek előtt a paradicsomos alap. Naná, hogy ezt is én készítettem, nem mintha ne tudnék egy tubus pizzakrémet megenni egy ültő helyemben, de azért csak jobb, ha minden házi, így nem kerülnek bele E-számok (na persze bizton állítom, hogy az E-számok finomak).

A paradicsomos alapot sűrített paradicsomból készítettem.

500 ml sűrített paradicsom (375-ös üvegeset szoktam használni, CBA-sat, mert olcsó, de az Aranyfácán gyártja, ebből kicsit kevesebb, mint másfél üveggel volt itthon - pont elég volt)
1 fej vöröshagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
3-4 ek cukor
sok oregánó
még több bazsalikom
só, bors

Az apróra vágott hagymát olajon megdinszteltem, hozzányomtam egy nagy gerezd fokhagymát és ráöntöttem a sűrített paradicsomot. Ennek az összefőzésnek főleg az az értelme, hogy a sűrítmény veszítsen a nedvességéből és sűrűbb, kenhetőbb legyen. Cukorral édesíthető szájízünk szerint, a lényeg benne pedig a bazsalikom és az oregánó, ami nélkül ugye nem pizza a pizza. Ezzel a szósszal jól megkentem a tésztát, majd jöhetett a többi dolog.

Van egy pizzéria, ahol megfigyeltem, hogy a sajtot alulra teszik, ami tök jó, mert nem ég meg, úgyhogy ezt követtem én is. A pizzaszószra közvetlenül rengeteg reszelt sajtot szórtam és erre kerültek a feltétek: sonka, bacon, szalámi, gomba, kukorica, vöröshagyma. A tetejére még egy kis reszelt sajtot szórtam és ment is be a sütőbe.

Az új sütőkön van már pizza-funkció, ami nagyon trükkös, mert igazából ez nem egy funkció, hanem csak egy jelzés a megfelelő sütési hőmérsékletnél, ahova tekerni kell a gombot: 200 fok, alsó-felső légkeverés + grill. Ennél a beállításnál nagyjából 10 perc alatt meg is sül a pizza.

Azt kell, hogy mondjam, büszkeségem leverhetetlen azóta is. Olyan finom volt, hogy tripla adagot kellett volna csinálni, főleg, mert 15-en voltunk. Két nappal később féladaggal megcsináltam újra kettőnknek, mert olyan jó volt, illetve mert a bulin egyszerűen nem tudtam lefotózni kész állapotában, mert egyszer csak elfogyott. Úgyhogy a nyers és a kész pizza képe közötti hasonlóság nem 100%-os, lévén, hogy két különböző adagról készült.