Sosem értettem, mi a franc az, hogy csőben sült. Van valami cső-szerű konyhai eszköz? Mindig ilyen PVC csőre asszociáltam, mikor meghallottam a kifejezést. Aztán egyszer anyukám csinált csőben sült karfiolt és megtudtam, mi is az. Semmi köze a csövekhez, régen a kemencéknek volt egy kis rekesze, amelyet csőnek hívtak, ott készítették ezeket az ételeket, mivel nem kell sokáig sütni, hiszen előfőzött alapanyagokról van szó, és épp csak meg kell pirítani a tetejüket.

Miután lezajlottak az új, önálló élet elindításához szükséges események és nagyjából elvégeztük a feladatainkat, sorra kezdtük meghívni azokat, akik még nem, vagy csak romhalmazként látták lakásunkat. Az úrrá vált legény nagymamája volt a soros pár hete, és mivel tudom, hogy nem szeret nehéz ételeket enni, sőt, nem eszik csak baromfit, valami olyat kellett kitalálnom, amivel kicsit le is nyűgözhetem, de szívesen is eszik belőle. Így esett a választás a csőben sült brokkolira natúr pulykamedalionnal, párolt spárgával, aminek a maradékából (nyersen hagytam, persze) másnap csőben sült spárgát készítettem, a következőképp:

Csőben sült brokkoli:
A fagyasztott brokkolit fagyottan feltettem sós vízbe főni. Forrástól számítottan ez nagyjából negyed órát, húsz percet vesz igénybe. Nem szabad szétfőzni, mert úgy nem lesz túl guszta, és a sütés közben is még puhul kicsit, úgyhogy én kicsit roppanósra hagytam, leszűrtem és egy hőálló tálba raktam.

Csőben sült spárga:
A spárgának két fajtája van, a zöld és a fehér. Azt mondják, a fehérnek erőteljesebb íze van, viszont azzal több a macera (pucolás), de én inkább a kinézet miatt vettem zöldet. Ezt nem kell megpucolni, mindössze annyi a teendő, hogy a fás végeit le kell törni. Ez pofonegyszerű, ugyanis ahogy megfogja az ember és meghajlítja a tövénél a spárgát, ott fog eltörni magától, ahol a fás vég átmegy ehető finom spárgává. Ezután jól megmostam, összekötöttem és sós-cukros vízben feltettem párolni. Ennek a trükkje, hogy állítva kell berakni a spárgát, méghozzá úgy, hogy kb. a "derekukig" érjen a víz. Mikor az alja megpuhul, a teteje is már jó lesz. Kihalásztam a megpuhult spárgát, és szintén hőálló tálba tettem.

Innentől a két kaja ugyanúgy készül: le kell önteni besamel-mártással. A mártást pedig vaj felolvasztásával kezdtem. Mikor ez megvolt, liszttel rántást készítettem belőle, majd felöntöttem annyi tejjel, hogy egy híg állagú pépet kapjak. Ezután levettem a tűzről, belekevertem egy egész tojást, reszelt sajtot, majd felöntöttem tejföllel. Sóval, borssal és szerecsendióval fűszereztem és nyakon öntöttem vele a zöldségeket.

Van, aki ki szokta morzsával előbb a tálat bélelni, én ezt őszintén szólva elfelejtettem, de aztán nem is volt baj, mert nem lett olyan leves, hogy kellett volna, és így megkíméltem magunkat a panírevéstől is.

Sütőben addig kell sütni, míg a teteje pirosodni kezd (180-200 fokon kb. fél óra), addigra a besamel egy jó sűrű kis kötőanyag lesz, amit speciel én imádok. Köretként is szuper, de egytálételként is elmegy, sőt, előételként is bátran fogyasztható. Könnyű a gyomornak, de finom, és még laktat is valamennyire.

450 g brokkoli kb. 3 embernek elég csőben sütve

35 dkg spárga szintén 3 főre elegendő

Besamel-mártás a fenti zöldségmennyiséghez:
10 dkg vaj
2-3 ek. liszt
1 nagy bögre tej
1 egész tojás
15 dkg reszelt sajt
1 kis doboz tejföl

Ez a mártásmennyiség elég volt a két zöldségre összesen, a tejjel és a tejföllel lehet mahinálni, nem sokat vesz el az ízből, ha többet teszünk bele, és ha hígabb is lesz, mint kéne, nem baj, a sülésnél össze fog állni!