Mi legalábbis csak így hívjuk. Annyi néven fut, ahányféleképpen el lehet készíteni. Láttam már tokány és aprópecsenye formában is kiírva éttermekben, de mi csak husinak hívjuk. Főleg, mert abból szoktuk készíteni, amit éppen kapunk a piacon. Hivatalosan marhahús kell hozzá, de más állatok különböző testrészeiből is nagyon finom, lehet sertés comb vagy lapocka, csirke- vagy pulykamell, pulykacomb, bármi, amit nem sajnál az ember ilyesmi ételbe beletenni (bélszínből inkább mást ajánlanék). Mikor kisebb voltam és anyukám kérdezte, mit főzzön, tíz válaszból nyolcszor ezt mondtam neki. Abszolút kedvenc.

Kezdhetjük is zsiradékon üvegesre dinsztelni az apróra vágott hagymát. Egy idő után rájöttem, hogy ha lefedem a lábost, gyorsabb lesz a folyamat, sőt, kevésbé sanszos, hogy leég a cucc. Amíg az rotyog (a főzőlap hat fokozata közül hármason, néha négyesen, hiába van hat fokozat, a kettő közé csak kéne egy három és feles...), a beszerzett bármilyen típusú húst jól megmossuk, és csíkokra, kockákra, ahogy tetszik, felvágjuk. Én hüvelykujjpercnyi kockákra szoktam. Mikor a hagyma elérte a tőle elvárt állagot és színt, mehet is bele a husi az edénybe. Kis kavargatás, amíg ereszt egy kis levet, só, fedő rá, hadd párolódjon.

Mi mindig tésztával esszük, de volt már szerencsém egy krumplipürés verzióhoz is, egy általam gyakran egyre kevésbé látogatott egyetem éttermében, úgy is egész jó volt, de tésztával az igazi. Ráadásul az úgynevezett gyufatésztával volna autentikus. A baj csak az, hogy soha nem láttam még gyufatésztát azokban a boltokban, ahol vásárolok, pedig annak idején anyukám mindig tudott szerezni, sőt, most nézem, a Gyermelyi gyártja is, csak forgalmazni nem forgalmazza senki. Ezért mi általában kagylóval, orsóval, vagy szarvacskával helyettesítjük. Mindent nem lehet.

Szóval készül a husi, pont van idő feltenni főni a tésztát. Csalás tipp: vízforralóval víz felforralása (naná), forró platnira edény ráhelyezése, forró víz beleöntése, 10 perces forrásidő megspórolása.

Mikor a husi már majdnem kész, szórjunk rá rengeteg majorannát, jól keverjük el, és főzzük készre. A végén egy pohár tejfölben keverjünk el egy kis lisztet, majd öntsük az edénybe, és még egy pár percet hagyjuk főni, hogy kellően besűrűsödjön.

Otthon mindig összekeverjük a tésztával és egytálételként kerül az asztalra, ez már ízlés dolga, természetesen a tányéron is össze lehet kutyulni. Persze krumplipürével nem lenne túl gusztusos, de láttam én már furcsa dolgokat.

Az adagokról: mi kettőnknek az éttermi előírás szerint 40 dkg bármilyen húst szoktunk venni, ami általában több, mert ilyenek a hentesek. Ehhez egy kisebb típusú tejföl elég szokott lenni, és egy fél kilós tészta harmada.

Have a good meal!