Természetesen ez is kedvenc. Az az igazság, hogy két kezemen meg tudom számolni, hány féle ételt nem szeretek. Még úgy is, hogy felkerült a listára a padlizsán. Szinte nincsenek is kedvenc ételeim, mindent imádok! Levest, salátát, húst, főzeléket, süteményt, mindenből mindent. A palócleves is ide tartozik, volt egy ilyen időszakom is, mikor anyukám kérdezte, mit főzzön, hát palóclevest, mi mást...
A paprikás, tejfölös leveseket amúgy is előnyben részesítem, bár a krémleveseket úgyanannyira szeretem, de ha kategória szerint kellene rangsort felállítanom, akkor a fent említett piros, habart leveseket szeretem a legjobban. Az egyszerű krumplilevestől a kicsit macerásabb palóclevesig.
Most, hogy már magamnak kell elkészítenem az ételeket, ha megkívánom őket, fény derül lassan az összes rejtélyre. Mikor kicsi voltam, sosem hittem, hogy a leves tényleg vízből van. Úgy értem, hogy azt nyilván láttam, hogy van sok leve meg mit tudom én, de soha nem gondoltam volna, hogy ténylegesen vizet öntenek bele a csapból. Mindig rejtély volt számomra, hogy igazából mi is az, mitől lesz a leves leves. És ez még semmi. Megdöbbenésemre a palóc leves pörköltből készül.
Ennek megfelelően az apróra vágott vörös és fokhagyma dinsztelésével kezdődik. Mikor kész, lehúzom a tűzről, jó sok pirospaprika bele, vissza a főzőlapra, husi. Ilyenkor szoktam poénból megkérdezni a zsűrit, biztos jó lesz-e vacsorára a palóc leves, mert most még lehet pörkölt. Az eredetileg ürühúsból készülő palóclevesbe én általában pulyka mellet vagy combot szoktam tenni, hamarabb megfő a báránynál, és persze olcsóbb is. Igazából ebbe is mehet bármi, a marhától a disznóig minden passzol, lényeg, hogy legyen benne hús. Mivel elég hamar megfőnek a szárnyasok, nem kell sokat teketóriázni, hosszú fél órákig csak a pörköltet főzni, úgyhogy mikor már kifehéredett -esetünkben- a pulyka, felöntöm vízzel. Hozzá öntöm a felkarikázott répát és a sárgahüvelyű babot (én mirelitből szoktam készíteni, nincs vele baj), valamivel később pedig a kockára vágott krumplit. Fűszerek terén megoszlanak a vélemények: pl. kell-e bele köménymag? Személy szerint én legutóbb sóval, babérlevéllel és kaporral ízesítettem, néha teszek bele köménymagot is, nem árt neki, csak a teszter nem szereti, ha úszkál az ételben. Ez kiküszöbölhető, ha teatojásban engedi bele az ember a levesbe, de olyanunk még nincs. De jó ízt ad neki a köménymag, érdemes beletenni. A babérlevél kötelező, a kaporral megint csak az a helyzet, hogy ki tesz bele, ki nem. Nekem kifejezetten hiányzik, ha nincs benne.
Egy órán belül meg szokott puhulni a bab és a répa, a hús pedig addigra már régen kész. Utolsó fejezetként jöhet a tejfölös habarás, a szokásos módon elkeverünk egy kanál lisztet a tejfölben (fontos, hogy csomómentes legyen, mert ha belekerül a levesbe, már nem lehet kiimádkozni a csomókat), majd beleöntjük a levesbe, még egyet rottyanjon és kész is.
Elég vastag leves, utána maximum valami desszertre vágyik az ember, főételre nincs szükség. Illetve végül is ez az.
Egy 6 literes fazék megtöltéséhez szükséges mennyiségek: 2 közepes fej hagyma 40 dkg pulykamell filé, 4 db közepes méretű répa, 4-5 db közepes méretű krumpli, 450 g sárgahüvelyű bab (a mirelit babok vagy ekkorák, vagy 1 kilósak), egy nagy doboz tejföl
Reakciók