Hugiról

Egyszer étteremben szeretnék dolgozni, szakácsként. Persze ehhez el kell végeznem a megfelelő iskolát. De addig is, virtuális éttermem kedves virtuális vendégei, nagy szeretettel mutatom az étlapomat. Ugyan nincs, csak egy étkészletem és tálalásból is van még mit tanulnom, sőt, fotósiskolába sem jártam, de nagy élvezettel főzök a családomnak. Receptek és történetek, kicsit személyes hangvételben, családias környezetben, született bölcsészként sok szóval, de azért csak olvassák bátran. 2013-tól a receptleírások végén azok elkészítési költségeit is feltüntetem. Isten hozta önöket Huginál!

Reakciók

Facebook

Cimkék

agyag tálas (4) alkohol (1) alma (4) amerikai (5) ananász (1) aprópecsenye (3) apróra vágott hagymát... (56) bab (4) babapiskóta (1) bacon (15) banán (1) barack (3) belsőség (3) besamel (2) birka (1) birkasajt (1) bor (1) borókabogyó (1) brokkoli (1) burgonya (25) camembert (1) chili (1) Címkék (1) citrom (4) cseresznye (1) csirke (32) csirkecomb (8) csirkemáj (1) csirkemell (18) csirkeszárny (4) csirkeszív (2) csokis (8) csokoládés (8) csülök (2) cukkini (12) darált hús (15) desszert (23) dió (2) disznó (35) ecet (2) egytálétel (44) előétel (4) fahéj (2) fehérrépa (2) feltét (6) főétel (109) fokhagyma (17) főzelék (7) gesztenye (1) gomba (17) görög (2) gyöngyhagyma (1) gyümölcs (6) hagyma (15) hal (4) hidegkonyha (4) hús (83) joghurt (1) juhtúró (3) kacsa (2) kacsacomb (1) kakaó (1) káposzta (8) karaj (7) karfiol (1) kecske (2) kecskesajt (1) kókusz (1) kolbász (4) köles (1) köret (29) krém (7) kukorica (10) lekvár (2) lencse (1) leveles tészta (1) leves (17) lilahagyma (3) magyar (19) majonéz (2) marha (5) meggy (1) menza (4) mérlegbarát (64) mexikói (2) mozzarella (1) muffin (2) mustár (9) nagyi (2) nana (10) nehéz étel (1) nyúl (1) olasz (9) oldalas (1) padlizsán (1) paradicsom (25) párizsi (2) patisszon (6) petrezselyem (1) pezsgő (1) pirospaprika (22) pisztráng (1) pogácsa (1) ponty (1) póréhagyma (1) pritamin paprika (2) puding (2) pulyka (12) pulykamell (8) pulykaszárny (1) rák (2) rakott (4) reggeli (2) répa (22) rizs (12) rizsa (10) sajt (31) sajtkrém (2) saláta (12) sárgaborsó (1) sertés (35) sertéscomb (11) sertéslapocka (11) sonka (3) sós sütemény (5) spárga (1) sütemény (18) szalonna (17) szárnyas (37) szarvasgomba (1) szlovák (1) tarja (7) tej (1) tejföl (6) tejfölös (23) tejszínes (8) tepsis (30) tészta (25) tojás (16) tök (3) torta (6) túró (5) túró rudi (1) uborka (3) vargányagomba (1) vegetáriánus (4) vendégváró (2) virsli (4) zabpehely (1) zakuszka (1) zeller (2) zöldbab (7) zöldborsó (8) zöldpaprika (7) zöldséges (65) zuza (1) Címkefelhő

Birkapörkölt bográcsban, esőben

2010.08.03. 10:17 :: _hugi

Úgy alakult, hogy idén nem megyünk külföldre nyaralni a teszterrel, főleg, mert az elmúlt két alkalommal így vagy úgy, de jól megszívtuk (kulcsbezárás kocsiba, koccanás, feltört kocsira rátalálás), másrészt szembe találtuk magunkat egy kisebb féle likviditási problémával is, amit nem akartunk az eddigiekhez hasonlóan megfejelni a váratlan plusz költségekkel… Ezért hát úgy döntöttünk, a jó öreg Balaton partján töltünk el egy teljes hetet, nyaralás gyanánt. Persze ez nem is igazi nyaralás, mert ha tehetjük, minden szabad hétvégénket ott töltjük. De azért nem rossz, nem unalmas, sőt, végre van időnk mindent megcsinálni, amit egy hévége alatt nem lehet. Szombattól indult a vakáció, de a Balcsi előtt első úti célunk a Tolna megyei Magyarkeszi volt, ahol is jóapám néhány éve szőlőtermesztésre, és ebből adódóan borászatra adta fejét. Persze csak amatőr szinten, de meglepően jó eredménnyel űzi az ipart. Beszervezett hát minket és bátyámat, hogy menjünk ganézni a bozótot, amit egy hónapja nem nyírtunk le. Szerencsére én kasza helyett fakanalat kaptam, meg egy zacskó kaját, hogy amíg a fiúk melóznak, főzzek ebédet. Bogrács elő, pörköltet főzök!

A tűzrakás nem az erősségem, bár még sosem voltam rászorulva, hogy magam csináljam, valószínűleg meg tudnám oldani, de mivel ez is a férfiak dolga, így apám kiadta a parancsot a zsűrinek, hogy gyújtson tüzet és állítsa fel a bográcsállványt, mielőtt dolgozni kezd (persze végül nem is dolgozott, mert mire lett elég feladat, a többiek feladták és inkább dumálgattunk).

Amíg a tűz főzéshez alkalmas méretűvé és intenzitásúvá alakult, előkészítettem, amit elő lehet: apróra vágtam két fej hagymát, felvágtam a paprikát és a paradicsomot. Eddigre nagyjából jó is lett a tűz, úgyhogy felakasztottam a bográcsot és beletettem két kanál zsírt. Gondolom, már sejtik, mi következik: mikor felolvadt, beletettem a felaprított hagymát és üvegesre dinszteltem. Bográcsban főzni bonyolultabb dolog, mint tűzhelyen, főleg, mert a tűz nem folyamatosan ugyanott, ugyanúgy ég, táplálni kell, óvni, de a hangulata és a végeredmény kárpótol. Többek között a pirospaprika hagymához keverése is egy ilyen bonyolultabb mozzanat, hiszen azt mindenképp úgy kell csinálni, hogy ne legyen a tűzön, különben megkeseredik. Ezért nekiveselkedtem és a zsűri segítségével leemeltem a bográcsot, ami önmagában van vagy 4 kiló, megvártam, míg már nem rotyog a hagyma, hozzátettem a pirospaprikát, elkevertem, majd ismét erőt gyűjtve, visszahelyeztük a láncra. Mikor újra rotyogni kezdett, beletettem a birkahúst. Mivel kicsit fagyos volt még, jó sokáig tartott, mire forrni kezdett, de végül belelendült, és mivel a bográcsot nem szokás fedővel letakarni, annyi vizet öntöttem rá, hogy ellepje a húst, mert úgyis el fog főni a nagyja. Mellé dobáltam a paradicsomot és a paprikát, amit szépen kicsumáztam, de aztán édesapám egy titkos és laza mozdulattal azt is belehajította. Már csak meg kellett várni, amíg megfő.

 

Amíg eljutottunk erre a pontra, megfáradtak a munkában a fiúk és nem is vették újra kezükbe se a kaszát, se a metszőollót, persze közrejátszott a dologban, hogy a fűkasza századszorra mondta be az unalmast… ilyenkor mindig mindenki megpróbálja újra beindítani, de egyiküknek sem sikerül soha, csak káromkodnak nagyokat. Mindeközben hirtelen beborult az ég és a szél is feltámadt, úgyhogy drukkolni kezdtünk, hogy a birka főjön meg mihamarabb, mert így elmossa az eső az ebédet és hoppon maradunk.

 

Mikor elkezdett csöpögni az eső, a pörkölt már majdnem kész volt, de sajnos még muszáj volt a tűzön hagyni, de nem is tűnt nagy esőnek, inkább csak csöpögött. 10 percig. Utána igazi nyári zápor jelleggel ömleni kezdett, ezért kénytelenek voltunk kitalálni valamit, hogy ne híguljon az ebéd, jobb híján esernyőt tartottam fölé. Természetesen én széldzsekiben is ronggyá áztam, szerencse, hogy volt nálunk váltás ruha (ez persze kizárólag annak volt köszönhető, hogy utána egy hétre indultunk Balatonra).

 

Egy szó mint száz: a pörkölt megúszta, én meg úsztam. De megérte, a birkapörköltnél jobb pörkölt nincs, félúton a marha és a sertés között a lehető legjobb állagú és legjobb ízű húsból készül.

 

Mire a tányérba került, elállt az eső, de hogy ne érezzük nagyon Murphy-szerűnek a történetet, fél óra szünet után újra zuhogni kezdett és nem is hagyta abba egészen addig, míg 3 órával később elértük az északi parton Balatonfüredet, ami hetek óta nem is hallott esőről, mintha egy másik ország lett volna, elvágták a rossz időt, és fél órát autóztunk még a napsütésben és melegben célunkig.

2 komment

Címkék: magyar hús főétel apróra vágott hagymát...

A bejegyzés trackback címe:

https://eatathugis.blog.hu/api/trackback/id/tr672195083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.08.03. 12:16:50

Szóvicc, hihi! =)

_hugi · http://eatathugis.blog.hu 2010.08.03. 13:35:23

reméltem, hogy neked tetszeni fog :D
süti beállítások módosítása