A mexikói party után egyik vendégem kedvet kapott a vacsival egybekötött ivászat rendezéséhez, és szervezett egy gyros bulit. Én persze nem tudtam elmenni, mert lebetegedtem, de azóta is tervezem, hogy egyik este gyrost készítek. Persze nem állok neki pitát sütni, sőt, még ahhoz sem veszem a fáradtságot, hogy lemenjek egy ilyen törökhöz és kérjek tőle (vásároljak nála), de azt gondolom, a gyros tál pita nélkül is bőséges vacsora lehet. Az volt.
A legtöbb gíroszosnál választani lehet, milyen húsból szeretnénk enni, csirkéből vagy borjúból. Általában a csirkét választjuk, főleg, mert a legtöbb helyen, leginkább a törököknél a borjút nem sütik meg rendesen, nem valami finom, nyers húst amúgy sem szívesen eszünk. Szóval csirkés gírosz tál volt a terv, ennek megfelelően fél kiló csirkemellet vettem a csarnokban, amit ez úton is melegen ajánlok mindenkinek.
A húst kis kockákra vágtam, besóztam, megborsoztam és kevés olívaolajon hirtelen kisütöttem. Megvártam, míg megpirulnak és kész is, nagyjából 10-15 perc alatt.
A gírosz alapvető jellemzője ugye, hogy sok zöldség husival és fokhagymás szósszal, azaz tzatzikivel. A zöldségek adottak, sajnos nem lehet idényszerűen csinálni, a gíroszban mindig van (lila)káposzta, vöröshagyma, paradicsom, uborka. Ezeket szereztük be mi is, szépen felvágtam és kis tálkákban az asztalra sorakoztattam őket.
Ami a tzatzikit illeti, még sosem csináltam, de nem ijedtem meg tőle, amúgy sem hittem, hogy túl bonyolult, de megkérdeztem a fent említett barátnőmet, hogy ő hogy csinálta, mikor nem mentem a vendégségbe. Az ő instrukciói alapján lereszeltem nagy lyukú reszelővel egy kígyóuborkát, hozzáöntöttem egy doboz joghurtot, egy doboz tejfölt, belenyomtam (mármint a fokhagymanyomóval) 3-4 gerezd fokhagymát -ez ízlés dolga, én imádom, ha nagyon érezni, majd kedvem szerint sóztam, borsoztam. Ennyi.
A gyros tál lényege, hogy az ember nem egy pitát szorongatva csöpögtet össze mindent, hanem egy tányéron, szépen elrendezve kapja meg az étteremben gyorsbüfében. Gusztusosabb formája ez az étkezésnek, úgyhogy nem is sajnáltuk, hogy nincs itthon pita, annál is inkább, mert így is alig bírtuk magunkba tömni a sok zöldséget, kipukkadtunk, pedig látványra nem tűnt soknak, amit kiszedtünk a tányérra.
Persze rengeteg zöldség maradt, a fent olvasható okból kifolyólag, ezért újráztunk két nappal később, főleg, mert teljesen véletlenül a 2 havonta esedékes Metro-körutunkon találtunk pitát, muszáj volt kipróbálni.
Reakciók