Az előző bejegyzésben olvashatták, hogy mikor megkívántam a halat éjszaka, másnap elmentünk a csarnokba. Nos, elárulom, hogy nem csak pontyot vásároltunk, hanem ezer más dolgot is. Arcátlanul kevés pénzből három főtt kajára valót, jó pár napig elég felvágottat, és még bécsi perecet is vettünk, amihez különösen gyengéd érzelmek fűzik a tesztert, de persze én is imádom. Szóval elég büszkék voltunk magunkra, ráadásul mindezt hétköznap, munka után sikerült meglépnünk, ami különösen nagy teljesítmény, mert a csarnok csak délután 6 óráig van nyitva. Úgyhogy kidagadt mellkassal értünk haza, és láttam neki a főzésnek, illetve a perec elfogyasztásának. A rántott hal mellet többek között vettünk egy ún. lábas csirkét, mert igaz, hogy én paprikást akartam főzni, de megláttuk, hogy ez amellett, hogy jól néz ki, még szörnyen kevésbe is kerül. Belsőségeiből levest kezdtem hát főzni.

Arról már azt hiszem, írtam, hogy levesből nem lehet kis adagot főzni. Annál a prózai oknál fogva, hogy ha igazán finomat akarunk enni, kapásból 5 különböző zöldségféle kell hozzá. A nagy fazék máris félig tele. Aztán ott a hús, és lám, rögtön 6 liter levesünk van. Az öt zöldség a következő: zeller, karalábé, petrezselyemgyökér, sárgarépa, kelkáposzta. Ezek megtisztításával kezdődik a munka.

A zellergumót meghámoztam, félbe vágtam, száráról a szépeket levágtam. A karalábéval ugyanez, de annak szárát ki kell dobni sajnos (a legtöbb piacon meg is kérdezik, hogy levágják-e, ajánlatos elfogadni a felajánlást, mert úgysem lehet vele mit kezdeni). A fehérrépát zöldséghámozóval meghámoztam, ujjnyi darabokra vágtam, csak úgy, mint a sárgarépát, de azokat hosszában is félbe vágtam. A káposztából nem kell egy egész fej, az borzasztó sok lenne, a piacon általában lehet felet kapni (ha nem, elvágják, ha mosolygunk), szóval a felet még félbe vágtam, és jól megmosva minden az üres fazékba került.

A csirkével kicsit meggyűlt a bajom. Még sosem bontottam csirkét, de azt gondoltam, nem lehet nagy dolog, biztos meg tudom csinálni. Meg is, de azért szenvedtem vele. Igaz, legalább megtanultam, hogy mi merre hány méter odabent, legközelebb gyorsabb lesz. Szóval kipakoltam a cuccokat, még a zúzát is szét tudtam szedni, ahogy kell, tök büszke voltam magamra (továbbra is).

Amit az egészről tudni kell: régen Nanáéknál ettünk mindig csirkeaprólék levest. Az is híresen finom volt, természetesen. Volt benne minden. Láb, máj, szív, nyak, fej, zúza, szárny, a zöldségek terén extra volt a zöldborsó, és ő karikára vágott sárgarépát tett bele. Meg nokedlit is. Most, hogy leírtam, összefutott a nyál a számban.

Szóval én ötvözni próbáltam ezt a saját szokásos csirkehúslevesemmel. Ezért minden belekerült. Láb, fej, szív, nyak, illetve vettünk 4 szárnyat is. A májat és a zúzát külön főztem meg, mert a zsűri nem csípi ezeket a dolgokat... Miután kioperáltam a belsőségeket a csirkéből, megmostam őket, illetve a szárnyakat, és bedobáltam a zöldségek mellé a fazékba. Felengedtem vízzel, megsóztam, megborsoztam és főzni kezdtem. Igen, ilyen egyszerű. Kb. egy-másfél óra alatt készül el, néha meg kell kóstolni, hogy nem sótlan-e.

A tányérba kerülve a fejjel a következő a teendő: koponyát szétnyitni, agyvelőt kihalászni, 1 másodperc alatt megenni, később órákig élvezni. Amúgy cérnametélttel érdemes gazdagítani az élményt.

6 literes fazék megtöltéséhez: 1 db öklömnyi zellergumó, 1db ugyanekkora karalábé, fél fej káposzta, 1 nagyobb szál fehérrépa, 4-5 szál sárgarépa, 4 db csirke szárny, a többi testrész adott (egy csirkének két lába, egy feje, egy nyaka, két zúzája, egy szíve és egy mája van)