Ha nem kívánságra főzök, általában a "mit" kérdésre a válasz a boltban, piacon rejlik. Amit kapok. Ami szép, ami olcsó, amit megkívánok. Így volt ez most is, megkívántam a mozzarellát, persze az orrom elé kellett, hogy kerüljön egy akcióban, hogy észrevegyem, de egyből meg is kívántam. Amúgy is rég óta terveztem már egy töltött, vagy göngyölt husit, úgyhogy kapóra is jött a dolog. A biztonság kedvéért keresgéltem neten recepteket, bár azt hiszem, magamtól is kitaláltam volna, amit végül meg is csináltam. De találtam egy videóreceptet, amelyben egy meglehetősen irritáló fazon szokatlan hangszínen meséli el, és mutatja be, hogyan kell elkészíteni a mozzarellával és paradicsommal töltött csirkemellet.

Annyira idegesítő az emberke, hogy inkább be sem linkelem. Az én előadásom úgyis élvezetesebb lesz -bízom benne. Igaz, nem videós, de legalább nem felejtenek el olvasni (apropó, remélem, érzékelik, hogy az egyik jobb oldali dobozban találhatnak ajánlott irodalmat a receptmentes napokra).

2 db csirkemell filét vettem, amiből 4 töltött husit akartam csinálni. Persze nehezített pályán, mert az egyetlen késem, ami nagy, mind a penge hosszát, mind pedig a szélességét illetően, éppen köszörülésre vár édesapámnál. Nem igazán gondoltam bele, hogy egy hagymavágó késsel hogyan fogom vízszintesen felvágni a csirkemellet, hogy meg lehessen tölteni. Szerencsére zsenialitásom ismét megmutatkozott.

A csirkemell ugyebár két részből áll (egyik cici, másik cici). Első körben el kell különíteni, vagyis ketté kell vágni. Azután a "sallangtól" meg kell szabadulni, le kell vágni a hátulján (a bordák felé lévő oldalán) lévő lógicsáló húsdarabokat. Ezután jön a neheze. Főleg, ha A kés nincs nálunk... szóval a csirkemelleket hosszában fel kell nyitni, hogy mint egy könyvet, ki lehessen nyitni. Nagy, húsvágó késsel is egész komoly feladat, hogy egyforma vastag legyen a két oldala stb., hagymavágó kis késsel extrémebb a dolog egy kicsit, de ha elég türelmes és aprólékos az ember, megoldható.

Mikor mind a négy mellet sikerrel szétnyitottam, jöhetett a töltelék. Mindenek előtt egy kevés olíva olajjal meglocsoltam a husikat, majd megsóztam. Ezután két szelet mozzarella sajtot tettem rá, úgy, hogy kicsit fedjék egymást. Ugyanígy helyeztem a tetejére két-két szelet paradicsomot is. Mivel ez első blikkre lejöhet mindenkinek, hogy olaszos, így e néphez passzoló fűszerekkel ízesítettem. Rozmaring, bazsalikom, oregánó. Miután mindez belekerült, becsuktam a csirkekönyveket és hústűvel/fogpiszkálóval (mikor melyik tűnt biztosabbnak) összefogtam a két szélét, hogy ne nyíljon ki sütés közben.

Persze a sütés nem most rögtön kezdődik. Előbb serpenyőben hirtelen elő kell sütni a batyukat, nagyon kevés olíva olajon, nagyon magas hőfokon. Egyik oldal, másik oldal, maximum 1-1 percig, hogy kicsit megpiruljon és kérge legyen. Ezután a tepsibe, sütőpapírra sorakoztattam a husikat, és mellé a karikára vágott cukkínit, amit egy kis olívával meglocsoltam, hogy a rászórt oregánó megmaradjon rajta. 180 fokra előmelegített sütőben nagyjából negyed óra alatt készül el az egész.

Ez alatt a negyed óra alatt készítettem el a rizst, illetve a fent említett "hússallangból" a mennyei csemegét, amely az illatkavalkádban egy kis ízt adhat a szánkba. Kockákra vágtam, besóztam és a már használt serpenyőbe, a használt olajba dobáltam, és hirtelen megsütöttem. Kb. egy maroknyi kis husi lesz, pont annyi, hogy elcsipegesse az ember, ha már nagyon éhes.

A rizshez felvágtam egy fél fej vöröshagymát, és megdinszteltem egy kevés olíva olajon. Mikor már majdnem jó volt, hozzáadtam a felkockázott cukkínit és addig dinszteltem, míg az is majdnem teljesen összeesett. Ezután beleöntöttem egy bögre rizst, és még így pirítgattam együtt a bandát, majd felöntöttem vízzel és készre főztem. A hagyma rengeteget tud dobni a rizs unalmas ízén, többet, mint a borsó, vagy bármilyen más zöldség.

Mondanom sem kell, hogy mennyire harmonizáltak az ízek. Igazi olaszos ízvilág egy kis magyaros (hagymás) beütéssel. Szuper, kevésbé átlagos, de nem túl bonyolult és relatív gyorsan elkészíthető vacsora volt.