Imádtam a menzakaját. Azóta is sokan hülyének néznek, de én ugyanígy tekintettem azokra, akik finnyogva kifordultak az ebédlő ajtajából, látva, hogy megint paradicsomleves van, meg krumplifőzelék. Általánosban és gimiben egyaránt szerettem a suliban ebédelni, egy kezemen meg tudom számolni, mit nem ettem meg. Persze volt, amit nem szerettem annyira, de elég hamar megtanultam, hogy ha nem eszem meg, éhen maradok, mert otthon nem lesz helyette semmi.
Eleve, a menzán akaratlanul egy olyan kis szubkultúrába kerül az ember, amiből szerintem teljesen nem normális az, aki ki akar kerülni. Volt gimiben egy lány, aki annyira irigyelte a menza által összekovácsolt brigádunkat, hogy utolsó évben befizetett ő is. Persze gáz volt, de ez nem egy sznob társaság, válogatás nélkül akárkit szívesen láttunk. Vég nélküli harcok a tanárokkal, cinkos összekacsintások a konyhás nénikkel. Egyszerűen imádtam. De a kajákat is. Például a sárgaborsó-főzeléket.

Sárgaborsó-főzelék meglehetősen ritkán volt nálunk a suliban, amit én elítéltem, mert nagyon szeretem. Amikor volt, akkor viszont gyakran repetáztam, mert ez is egy elég megosztó kaja, sokan nem szeretik, sokan eleve nem tartják "rendes" ételnek a főzelékeket (a teszter sem nagyon, de ha azt kap, persze megeszi). Úgyhogy általában lehetett kétszer kérni belőle, mert úgyis a nyakukon maradt.

Amióta magamra kel főzzek, még nem készítettem sárgaborsót, így meglehetősen kiéhezve kezdtem kérdezgetni anyukámat, hogyan kell csinálni, hiszen lassan 3 éve nem ettem ilyet. Mondta, hogy pofonegyszerű, azután elmélkedtünk, hogy vajon a sárgaborsó mitől sárga, meg miért ilyen felezett... (Most utánanéztem, és a színével kapcsolatban azt találtam, hogy azért ilyen, mert a héját lehántolják.)

Mint minden ilyen hüvelyest (bab, lencse stb.), a sárgaborsót is be kell áztatni, mielőtt főzeléket készítünk belőle. Ha már eleget ázott (kb. egy óra elég neki, hamar megpuhul), annyi sós vízbe, amennyi ellepi, valamiféle füstölt hús társaságában feltesszük főni. Meglepően hamar készre fő, úgyhogy nem kell komoly programokat betervezni erre az üresjáratra.
A sárgaborsó-főzelék lényegi ízét (a füstölt husi mellett) a hagymás rántás adja. Zsiradékon addig dinszteltem egy nagy fej apróra vágott hagymát, amíg épp elkezd már pirulni, hozzátettem egy evőkanálnyi lisztet, majd az egészet hozzákevertem a lencséhez. Kész is, tényleg pofonegyszerű.

Szokásosan sült virsli volt a feltét a füstölt husi mellé, de nekem még az sem hiányzott volna, annyira finom lett és annyira rég ettem ilyet, hogy abszolút teljes értékű vacsora volt.