A palacsintával az a helyzet, hogy nem én szoktam csinálni. Úgy alakult, hogy ez a teszter reszortja. Amikor életünkben először akartunk palit sütni, az lett a vége, hogy egy ásványvizes palackban átvittük a zsűri anyukájának megmutatni, hogy mégis mi ezzel a gond. Kiderült, hogy olyan híg volt, hogy még kb. 30 dkg lisztet kellett hozzátenni, hogy ki lehessen sütni. Azóta a teszter vállalja, gondolom, élvezi is, hogy van, amit csak ő tud. Innentől kezdve ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy hogyan kell a palacsintát megsütni, ez most csak egy rövid tipp lesz arról, hogy mit érdemes belerakni.

Genetikailag öröklött, hogy a sós palacsintát részesítem előnyben, a nagyipaliban is mindig mexikóit, vagy brokkolis-csirkéset, vagy sós rakottat kérek. A múltkor elvittem apukámat ide, és minden előzetes mesélés nélkül mexikóit kért. Le se tagadhatnánk egymást, na.

Lényeg a lényeg, szeretem a túrósat is, meg mindet, de nem jutna eszembe édes palacsintát sütni magamnak. A teszter viszont imádja, főleg a lekvárosat, mint egy kisgyerek, mindig össze is maszatolja magát rendesen. Úgyhogy hagyom is, hadd csinálja ő a palikat, én kenni, meg tekerni szoktam, de általában vagy elfogy a lekvár, vagy megunom az ácsorgást és a ragacsos kakaós, lekváros, túrós kanalakat, vagy éhes leszek, és akkor mindig benézek a hűtőbe, hogy mit kéne a következő paliba tenni.

Szerencsére még mindig volt abból a felkockázott bacon szalonnából, amit a sajtos tészta alá is tettem, megtetszett, úgyhogy gondoltam, ez jó lesz. Fogtam a palit, vágtam két hosszúkás szelet sajtot, beleraktam, majd rátornyoztam egy fél marék bacont. Téglalap alakúra hajtogattam, a két végét pedig begyűrtem maga alá, hogy ki ne folyjon a sajt. Reszeltem egy keveset a tetejére is, majd beraktam a mikróba, hogy megolvadjon.

Mondanom sem kell, iszonyatosan finom lett!

Egy kevés tejföllel talán még jobb lett volna, de olyan hamar befaltuk, hogy utólag jutott csak eszünkbe...