Továbbra is tartom magam ahhoz a nézetemhez, hogy a legegyszerűbben elkészíthető ételek a legfinomabbak. Ilyen a Borsos tokány is.

A sztori ott kezdődik, hogy voltunk Erdélyben. Itt:

Vagyis hát itt volt vége a térerőnek (Zetelaki víztározó), innen még néhány km-re volt a bázisunk, Sikaszó. Innen mászkáltunk ide-oda, sok szépet láttunk, és a sok szép helyen mindig sok árus van. Tudják, bódék végeláthatatlan sora, mindegyikben ugyanazokat a dolgokat lehet kapni, korondi köcsögök, fából faragott mindenféle, matyó hímzés. Farkaslakán (Tamási Áron szülőfaluja) vettem egy erdélyi szakácskönyvet. Ez is a címe: Erdélyi szakácskönyv. Rögtön hazaérkezésünk után 2 nappal fel is ütöttük anyukámmal és kitaláltuk, hogy borsos tokányt fogunk készíteni vacsorára, a könyv utasításai szerint.

Érdekes a dologban, hogy nem úgy kezdődik, ahogy gondoltuk, hogy fog. Vagyis nem tehetem a recepthez az "apróra vágott hagymát..." címkét. Ugyanis minden a kenyérszalonnával kezdődik, ami még nem nagyon meglepő, de miután kockára vágtam és üvegesre pirítottam, egyből a csíkokra/hasábokra vágott húst kellett beletennem. Zsírjára pirítottam, jól megborsoztam, majd aláöntöttem vizet, hogy abban, fedő alatt megpárolódjon. Mikor félig kész lett, na, akkor jöhetett csak bele az apróra vágott hagyma, és a só! Lefedve tovább pároltam, míg megpuhult a hús és a hagyma, és a léből szaft lett.

A szakácskönyv azt mondja, puliszkával kell enni, de én speciel nem szeretem a puliszkát, úgyhogy sima sós vízben főtt krumplival tálaltuk. Csemege uborkával mellette, és tányéron még egy kevés borsot törve rá, prüszkölve elfogyasztottuk. Iszonyúan finom étel, napokig tudnám enni.

1 kg sertéscombhoz:
2 nagy fej vöröshagyma
10-15 dkg kenyérszalonna
só, bors