Újra felütötte fejét az Erdély-mániánk, és kitaláltuk, hogy főzünk csorba levest. De aztán rájöttünk, hogy nincs hozzá minden itthon, úgyhogy Tárkonyos raguleves lett belőle. Kicsit hasraütés-szerűen készült, de nagyon finom és tartalmas levest főztem.

Először is felkockáztam a sertéscombot, megsóztam, majd jó sok vízben főzni kezdtem. Amíg fődögélt, előkészítettem a zöldségeket: apróra vágtam egy fej vöröshagymát, megpucoltam a sárga- és fehérrépákat, majd felkarikáztam. Végiggondolva, mit lehetne még beletenni, kinyitottam egy konzerv zöldborsót is. Mikor a hús már több, mint félig kész volt, beledobáltam a hagymát és a répákat a vízbe. Együtt főztem őket addig, míg a zöldség is gyakorlatilag készre főtt. Ekkor öntöttem bele a zöldborsót (na persze, ha a friss lett volna, a répákkal együtt került volna a levesbe, de a konzerv borsó gyakorlatilag késztermék). Főztem még együtt egy kicsit őket, majd jöhetett a fűszerezés. Beleöntöttem egy doboz tejfölt a levesbe, jól elkevertem, hogy ne legyen csomós, majd megsóztam, megborsoztam. Ezután következett a lényeg: a tárkony. Nem sajnáltam belőle, de azért óvatosan kell bánni vele, mert ha túl sok, akkor végül semmi más ízt nem lehet érezni majd. Friss citrom levével savanyítottam rajta, és sok-sok kóstolás után elértem a kívánt ízhatást (hol sótlan volt, hol kevés volt a citrom, tárkony, stb-stb.).

Meglepően kevés hozzávalóból meglepően nagy adag leves született:
fél kg sertéscomb
1 kis fej vöröshagyma
2 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
egy konzerv zöldborsó
egy kis  pohár tejföl
egy fél citrom levének kb. a fele
só, bors, tárkony