Visszagondolva a menzás időkre, most úgy emlékszem, szinte csak és kizárólag főzeléket adtak. No, persze ez így nem igaz, de valahogy azok voltak a legjobbak. Én pl. nem örültem, ha olajban úszó milánói volt az ebéd, vagy piskóta csokiöntettel. A főzelékeket viszont nagyon bírtam, bármilyen feltéttel. Az itthoni krumplifőzelék viszont valamivel még finomabb, mert a suliban mindig sok lével adták, mi meg egy vastagabb rántással sűrűbbre szoktuk készíteni. De az alap ugyanaz, fehér színű (vagyis nem paprikás), egyszerű főzelék.

Első körben meghámoztam, majd összevágtam a krumplikat. A menzán mindig karikára vágták, de anyukám javasolta, hogy apróbbra szeleteljem, mert úgy hamarabb megfő. Úgyhogy a karikákat négybe vágtam, majd annyi vízben, amennyi ellepi, feltettem főni. A vízbe tettem sót és 4-5 db babérlevelet. Mikor megfőtt, készítettem egy világos rántást (olaj felforrósít, lisztet elkever benne), hozzákevertem a krumplihoz és jól elkevertem, majd beletettem néhány kanál tejfölt is.

A krumplifőzeléket én reszelt sajttal szoktam enni, nem is hiányzik mellőle a feltét, így szoktam meg, így szeretem. Főleg, ha jó forrón rászórom a sajtot, hogy jó nyúlós legyen. Persze a szokásos főzelékfeltétekkel is fogyasztható, de mindenképp ajánlom így is kipróbálni.

4-5 szem krumpli
4-5 db babérlevél
fél dl olaj
2 ek liszt
2 ek tejföl
só
reszelt sajt