Újabb kecske apukámtól. Ezúttal egy egész lábat kaptunk, mellső lábat, vagyis lapockát. Egyben érdemes megsütni, előzőleg valamilyen pácban pihentetve egy éjszakát. Mustárosat szerettünk volna enni, és mivel a gyalult tök már olvadozott a konyhaasztalon, így afféle feltétként fogyasztottuk a belőle készült főzelékhez, amit egyébként én a menzán is imádtam, igaz, ahhoz képest én egy kicsit másképp szoktam elkészíteni.

A kecskét jól megmostam és alaposan bekentem mustárral, majd becsomagoltam alufóliába és egy egész napra a hűtőbe tettem. Másnap aztán jöhetett a móka.

Móka volt, valóban, ahogy a kecske szabály szerűen bekergetett a szobába minket. Ugyanis eltörtem az összes nagy jénait és tönkrement a tepsim, úgyhogy gondoltam, jól elkészítem a sütőhöz kapott óriási lapos tepsiben. Elővettem a lábat, kicsomagoltam, megsóztam és megborsoztam, rátettem a tepsire, megtűzdeltem szalonnával és betettem a sütőbe. Igen ám, de olyan füstöt generált, hogy minden nyílászárót ki kellet nyitni ahhoz, hogy ne fulladjunk meg, úgyhogy kénytelen voltam a porcoknál három felé vágni, hogy beférjen két kisebb jénaiba. Aláöntöttem egy kis fehér bort is, a nagy ijedségre.

Jó 2 órát sült, alufóliával persze letakarva az utolsó negyed óráig.

Közben elkészítettem a tökfőzeléket. Megmostam a gyalult tököt, besóztam és állni hagytam egy darabig. Aztán egy edényben picit paprikás rántást készítettem (olaj, liszt, pirospaprika) és hozzáadtam a jól kinyomkodott tököt. Kevés vizet aláöntve puhulásig főztem, majd tejfölt kevertem hozzá és beleszórtam jó sok kaprot. Savanyúságát ecettel szabályoztam. Én szeretem, ha jó savanyú.

Együtt a kettő remek volt, a kecske továbbra is kedvencnek számít, ne utasítsák vissza, ha valaki adni akar önöknek egy lábat.

1 kg gyalult tök
fél dl olaj
2 ek. liszt
~ 1 dl víz (épp ellepje)
1 nagy doboz tejföl
1-2 ek. ecet
kapor