A nyár az utolsókat rúgja már és én szokás szerint ilyenkor jövök csak rá, hogy sietnem kell a terveim megvalósításával, mert kettőt pislogok és rögtön csak hagymát lehet majd kapni a piacon meg krumplit. A zöldségé a főszerep új, (egyelőre) két személyes családomban, mind az egészségünk, fogyási szándékom és soványodó erszényünk miatt. Kapóra jött hát, hogy teljesen véletlenül találkoztam egy fotóval a facebookon, egy étterem oldalán, amely egy készülő muszakát mutatott, és egyből akkorát nyeltem, hogy gyorsan utána olvastam a lényegének, hogyanjának és néhány nappal később el is készítettem magunknak.

A muszka, mondhatjuk, hogy a görögök lecsója. Ugyanis ahány ház, annyi muszaka, ki mit rak bele, mit nem rak bele, ízlés és szokás dolga, úgyhogy nagyon sok utasítást nem kellett betartanom és a magam szája íze szerint készíthettem.

A muszaka alapízét a sült padlizsán adja, ez relatív intenzív íz- és állagélmény, így kiegészíteni bármivel lehet, mert nagyon nem fog változtatni ezen az alapon. Burgonya mindig kerül bele, és nem tudom, mennyire szokványos, de én most cukkinivel is megtoldottam.

Az étel elkészítése borzasztó időigényes, nem lehet összecsapni, mire a sütőbe kerül, eltelhet bő egy óra. Az egész menetét az nehezíti meg, hogy mindent előre meg kell csinálni.

A felkarikázott padlizsánt besóztam és pihentettem kb. negyed órát, hogy valamennyi levet kiengedjen és ne legyen keserű. Ezután serpenyőben elősütöttem őket, addig, hogy el kezdjen barnulni. Egy jó nagy tepsibe leraktam a szeletek felét.
A burgonyát sós vízben, héjastul megfőztem (nem szabad túlfőzni, mert akkor nem lehet rendesen felvágni), majd meghámoztam, felkarikáztam és betakartam vele a padlizsánokat. Mivel aggódtam, hogy sok szaftot nem fogok majd látni, a krumplira néhány kanál tejfölt tettem, ami végül nem is tett rosszat neki.
A cukkinit szintén felkarikáztam és elősütöttem serpenyőben, majd a burgonyakarikákra rétegeztem.

Erre a zöldséghalomra öntöttem az előzőleg elkészített darált húsos ragut.
Apróra vágott hagymát olajban megdinszteltem, hozzányomtam egy gerezd fokhagymát. Rátettem a darált húst (amit a vadi új daráló gépemmel készítettem sertés combból), és fehéredésig pirítottam, pároltam, mikor már levet eresztett. Megsóztam, borsoztam, majd hozzáöntöttem a sűrített paradicsomot és kb. egy deci fehérbort. Készre főztem, és a végén egy kis oregánóval ízesítettem.

A húst beterítettem a padlizsánkarikák maradékával, majd leöntöttem az egészet besamellel. (Vajat melegítek és rántást készítek liszttel, melyet felöntök annyi tejjel, hogy egy palacsintatészta állagú kutyulékot kapjak. Leveszem a tűzről és tejföllel besűrítem, sóval, borssal és szerecsendióval ízesítem. Ahány ház, annyi szokás: tojássárgájával és sajttal lehet tuningolni.)

Az egész tetejére reszelt sajtot tettem, majd alufóliával lefedve betettem a sütőbe, 180-200 fokra. Légkeveréssel kb. egy órát sütöttem, 3/4-nél a fóliát levéve.

Az íz szinte leírhatatlanul érdekes. Az egésznek az alapízét a padlizsán sült, savanykás jellege adja, amelyhez társul a krémes állaga. A paradicsomos-boros ragu íze szintén nagyon erősen van jelen, kifejezetten jó ízhatást ér el a többi összetevővel együtt.
Az étel további érdekessége, hogy rettentően laktat. Egy "padlizsánkarikányi" adaggal ebédre jól laktam.

Egy óriási tepsihez (30x50):
2 közepes padlizsán
1 nagy cukkini
4 szem krumpli
15 dkg sajt

A raguhoz:
35 dkg darált hús
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 dl fehér bor
sűrített paradicsom ízlés szerint (50 g körül)
só, bors, oregánó

A besamelhez:
10 dkg vaj
1-2 ek. liszt (én mindent kukoricaliszttel készítek)
2-3 dl tej
3-4 ek. tejföl
só, bors, szerecsendió