Van egy amerikai társaság, vagyis inkább egy brigád, szóval nem egy hivatalos/hivatásos csapat, csak néhány srác, akik imádják a bacont, a húst, a Jack Daniel's-t és legfőképp a monumentalitást. Az Epic Meal Time csapat mottója, vagy inkább küldetése a következő: "We make your dreams come true, and then we eat them." (Valóra váltjuk álmaidat, aztán megesszük). Ennél fogva számtalan földtől bőven elrugaszkodott, kalóriarengeteget felvonultató ötletek videóival van tele saját honlapjuk. Amíg bírjuk gyomorral, érdemes nézni, mert ötletet adhat az embernek, így született meg bennem a pizzamuffin terve is, mert az Epic Meal Time-ban is nagyon sokszor használnak sós ételekhez muffin sütőformát. Persze sokkal elmebetegebb dolgokat tesznek bele, mint tészta és pizzaszósz, de kiindulásnak most fogadják tőlem szeretettel ezt. Garantálom, lesz még dolgom baconnel és muffinsütővel.

A pizzamuffinhoz, akárcsak a hagyományos pizzához, két dologra van szükség: tésztára és feltétre. Pizzatészta-receptekkel tele van az internet, meg a "Lajosmarihemzőkároly", mégis egy ismerősömhöz fordultam, akinél (többek között) már ettünk házipizzát, és messze az övé volt a legfinomabb. Szóval adott a tésztarecept, amit egész egyszerűen most csak ideírok, mert nem akarom Peti babérjait learatni:

fél kg liszt
egy kocka élesztő
egy bögre langyos tej
1 kk. cukor
víz
1/2-1 dl olaj
kicsi só

Mivel nem voltam tökéletesen biztos a dolgomban, a fenti adagokat feleztem (persze végül olyan jól sült el (meg) a dolog, hogy sajnáltam, de majd legközelebb.
Az élesztőt a cukorral felfuttattam a tejben, és a sózott liszttel összekevertem, annyi vizet hozzáadva, hogy egy jó lágy tésztát kapjak. Ezután hozzáadtam az olajat és félretettem, hogy megkeljen.
(Hozzá kell tennem, nekem nem akart megkelni, ez nálam egyelőre olyan dolog, hogy egyszer sikerül, másszor nem, ez van, de a végeredmény azért jó lett. A recept alapján, normális esetben meg kell, hogy kelljen.)

Amíg kelesztjük a tésztát, pont van időnk a feltétet, esetünkben tölteléket elkészíteni. Egyre jobban szeretjük a sajtkrém alapú pizzákat, ezért úgy döntöttem, kétféle lesz: paradicsomos és sajtkrémes.

Előbbit természetesen sűrített paradicsomból készítettem, ráadásul nagynéném-féle házi sűrített paradicsomból. Ez első blikkre hígnak tűnt, úgyhogy kb. 10 percig forraltam, hogy veszítsen a vízből. Miután elérte a megfelelő állagot, megfűszereztem (volt itthon egy kevés zacskós pizzafűszer, azt ráborítottam, és kiegészítettem extra oregánóval, bazsalikommal, sóval, borssal és egy kis ketchuppal, hogy jó édes legyen.

A sajtos alapot tömlős krémsajtból készítettem (tudják, a klasszikus Camping sajt, csak annak a Medve-verziója, annak is az Auchan számára olcsósított, márkajelzés nélküli változata). Vettem egy tejszínes natúrt, és egy fokhagymás-zöldfűszeres tömlőt. Ezeket egy kanál teföllel lágyítottam, mert túl ragadósnak, sűrűnek bizonyult. Gyakorlatilag kész is voltak az alapok, jöhetett a lényeg.

A megkelt (a fenét!) tésztát kis, féltenyérnyi darabokban kézzel kinyújtottam és kibéleltem az eredetileg édes muffinoknak kitalált helyeket a tepsin. Egész jó volt az elképzelés, nem húzta össze magát a luk aljára a tészta. Ezekbe a kis kosárkákba egy-egy kanál szószt raktam, nagyjából ennyi fért bele, nem kellett kenegetni, vagy ilyesmi, csak beleraktam és kész. Ezután azokba a muffinokba, amelyekbe paradicsomos alapot öntöttem, tettem/nyomkodtam apróra vágott gépsonkát és egy kis kanálnyi konzervkukoricát. A sajtosakba szintén ezeket, egy kevés karikára vágott csemegehagymával megfejelve. Mindegyiknek a tetejére rengeteg reszelt sajtot szórtam, és betettem a sütőbe, 200-220 fokra. Kb. 15 perc alatt készültek el.

Ami buktató lehet (nem vészes, de egy kicsit az): sajtkrémből kevesebbet kell tenni, mint paradicsomszószból, mert valami oknál fogva a forróságban meg akar szabadulni korlátaitól, és szanaszét folyik a tepsiben; továbbá én meg voltam győződve arról, hogy a muffinokat papírral együtt szokás sütni, hát az meg jól ráragadt a tésztára, de én kiváló kézügyességemnek köszönhetően, egy óra kaparászás után megmentettem a családot a papírevéstől.

Egyébként nagyon szuper lett, pikk-pakk elfogyott, még anyukámnak is ízlett, pedig ő nem is szereti a pizzát, vagy legalábbis titkolja, de sosem kér, ha rendelünk...

A töltelék/feltét adagokról nem tudok pontosat mondani, attól függ, hány muffinunk lesz.