Belsőségfronton még mindig az a helyzet nálunk, hogy magamnak, egy személyre kell főznöm ilyesmit. Talán nem annyira megosztó a zúza, mint a resztelt máj, de biztos, van olyan, akit ettől a gondolattól is kiráz a hideg. Na, ők most ne figyeljenek ide, aki viszont mániákusan szereti a belsőségeket, az nyissa ki a szemét, mert állítom, minden ilyesmi közül messze a zúzapörkölt a legfinomabb.

Igazság szerint nem sokban különbözik az elkészítése bármilyen pörkölttől, ugyanolyan egyszerű. Vagyis apróra vágott hagymát dinszteltem zsíron (kacsazsír, házi, én csináltam hájból), pirospaprikával megszórtam, majd rádobtam a feldarabolt zúzát. Először kevés, majd egy kicsit több vízzel felöntöttem, megsóztam, és fedő alatt főzögettem.

Ami mindenképp különbség a többi pörkölthöz képest, vagy inkább észben tartandó: ehhez szinte muszáj köményt tenni, na persze most nem volt itthon, úgyhogy nekem kimaradt, de hiányzott is, ami azt illeti. Ha van otthon, akkor a dinsztelődő hagymához kell hozzátenni, hogy a forró olajban kipattogjon egy kicsit. Nagyon megy hozzá, nagyon jót tesz neki.
A másik dolog, amire figyelni kell: könnyen odaég! Az egyik pillanatban még ellepi a lé a zúzát, a másikban meg már olyan sűrű, szinte krémszerű szaftja lesz, hogy elég egy kicsit nem odanézni, már szénné is égett. Anyukám nem egyszer cserélt edényt menet közben, hogy megmentse a vacsorát.

A zúza alapvetően sokáig fő, eltart jó ideig, míg megpuhul rendesen. Ha fedő alatt kis lángon főzzük, akkor nagyjából addigra puhul meg, mire a fent említett rettentő sűrű, homogén szaftja megszületik. Hogy ez időben mit jelent, természetesen a zúza mennyiségétől függ, esetemben most ez 30 dkg zúzánál jó háromnegyed óra volt.

Köretnek a szokásos dolgokat lehet elképzelni: sós krumpli talán a legjobb, de pörkölthöz sosem rossz a nokedli, és el tudom képzelni rizzsel is. Én most kicsit menzásra vettem a figurát és a maradék zöldborsófőzelékkel ettem, így is nagyon jó volt.

30 dkg zúzához (egy főnek bőséges):
1 fej vöröshagyma
1 ek. pirospaprika
só
köménymag