Régi sztori, de mostanában találtam véletlenül képeket róla, szóval most írom le, nehogy még egyszer elfelejtődjön. Az első tortasikerem után óriási bizalmat szavazott meg nekem a család: készítsek Húsvétra tortát. Az a valóság, hogy a nagymamák óta nem igazán van nagy sütő a családban. Mármint sütő személy. Sütője azt hiszem mindannyiunknak van. Szóval én azt hiszem, feláldozom magam, és megpróbálom megtanulni a dolgokat. Ennek a blognak is ez volna talán a lényege, ti. hogy betömjem a lyukat, amit a szüleim és az én generációm ütött a családi gasztrogalaxison. Nagy örömmel vállaltam hát el a húsvéti torta megsütését.

Az én kedvenceim egyike a Fekete erdő torta, amit hálisten mindenki nagyon szeret, így a következő célom ez lett. Nem tudom (még), hogy hivatalosan hogyan kell készíteni, mert sokfélével találkoztam már, sokféle receptet találtam róla, pl. van, aki a krémbe is tesz csokit, de én úgy gondoltam, a sonka-tojás mellett jobb lesz valami kevésbé töményet kitalálni. Ezért józan paraszti eszemre és ízlésemre bíztam a dolog lényegi részét, vagyis a krémet.

A piskótaelkészítéséről már mindent leírtam, a Fekete erdőnél csak annyiban módosul, hogy 2 evőkanál lisztet kicserélünk 2 evőkanál kakaóporra (rendes kakaó, tudják, az a cicás, nem a bedeco vagy a nesquik), ettől lesz ugye a tészta sötét színű és kakaós ízű. Ezen kívül egyébként mindent ugyanúgy kell csinálni, felváltva a liszt meg a tojáshab megy bele a cukros sárgájába, aztán a sütőbe stb. Ezt is lehet egy nappal korábban, letakarva állni hagyni, végül felhasználás előtt háromba vágni.

A piskótalapok közé kerülő krémet én gyakorlatilag ugyanúgy csináltam, mint az Oroszkrém tortánál, vagyis a vaníliás Arankához hozzákevertem 2-3 dl felvert tejszínt, de nem kevertem bele kandírozott gyümölcsöt, hanem megkentem a piskótát és rumba áztatott meggyeket nyomkodtam bele. A második réteg ugyanígy, majd a tetejére és az oldalára szintén krém, de ott már a szépségre érdemes menni, körben tejszínhabbal és meggyel díszítettem, végül csokireszelékkel megszórtam az egészet.

Hamar elfogyott, úgy kellett megmenteni 3 szeletet apukámnak, a legjobb kritikusomnak. Ezen elsöprő sikeremen felbuzdulva elhatároztam, hogy karácsonykor Nagyi híres méteres kalácsát fogom majd megsütni (meg egy tortát is, hátha a kalács nem sikerül, bár van időm gyakorolni, teszter örülhet).