A Bakonyi sertésszelet egy nem régen felfedezett specialitásom. Nem régen felfedeztem, hogy ez a kaja finom, és nem régen felfedeztem, hogy egész jól tudom csinálni. Az első alkalommal úgy meglepődtem magamon, hogy egy képet meg is osztottam róla a Facebookon, hogy csorgathassák a nyálukat az ismerősök. Ez a tervem olyannyira bejött, hogy az általános nyavalygás mellett, hogy milyen jól néz ki és ők is akarnak, egy komoly deal köttetett várandós nővéremmel: mikor megszületik ötödik unokatesóm, viszek nekik a kórházba. Innen a "babaköszöntő" előtag, ami eposzi jelzőként, azt hiszem, egy életre ott is marad a bakonyim előtt.

Mikor kaptam a telefont, hogy Ágoston megérkezett, rögtön végiggondoltam, mennyit és mit kell vennem, hogy másnap vihessem nekik az ebédet. Időspórolás miatt, illetve, hogy elmosogassam az egy hete bűzölgő koszos tányérokat, lábosokat (és persze a kényelem miatt is), a teszternek adtam ki a feladatot, hogy hozza haza mindazt, amire szükségem van, vagyis: 6 szelet sertéskarajt, fél kiló gombát, egy doboz tejfölt, zsírt, lisztet. Ezen kívül vöröshagyma, só és pirospaprika, valamint egy-két csepp olaj kell még a munkához, de ezek voltak itthon.

A bakonyiban az a jó, hogy annak ellenére, hogy rengeteg fázisa van, elég babrás és sok időbe telik elkészíteni, annyira finom étel, hogy végeredményben többszörösen kárpótol mindenért.

Mivel még mindig 50 fok van kint, mostanában éjszaka szoktam főzni, akkor kicsit elviselhetőbb, a lépcsőház felé kinyitom a bejárati ajtó kisablakát, hogy legyen egy kis kereszthuzat és bár így is olyan, mintha épp lefutottam volna a maratont, egy kicsit talán kellemesebb. Így tettem most is, este 11-kor kezdtem neki a feladatnak.

Első lépésben megmostam és megsóztam a husit, majd kiklipfoltam. Éjszaka lévén, de amúgy is elég háklis az alsó szomszéd, úgy szoktam klopfolni, hogy a deszka alá összehajtogatott konyharuhát teszek, így kicsit halkabb. Mikor kész a kalapálás, a husikat lisztbe forgatom és serpenyőben forró zsírba teszem őket, de csak addig, amíg kérget kapnak. Utána félreteszem és két fej apróra vágott hagymát teszek ebbe a lisztes, húsos zsírba (gyakorlatilag ez már szaft), üvegesre dinsztelem, majd levéve a tűzről megszórom pirospaprikával, és visszateszem a platnira. Ebbe kerül a felvágott gomba (a fél kiló egy kicsit sok, én egy keveset meghagytam, amiből majd svéd gombát fogok csinálni -> várható köv. poszt), addig rotyogtatjuk a hagymával, amíg egy kicsit összeesik és levet ereszt. Ezután kell a husival összeönteni és fedő alatt készre párolni.

Itt vagyok kénytelen bevallani, hogy nincs megfelelő edényem a Babaköszöntő bakonyi elkészítéséhez, ezért muszáj tovább bonyolítanom a dolgomat. Szóval van egy serpenyőm, ami nem túl nagy, konkrétan a kiklopfolt husit egyesével tudtam csak megsütni benne. A hagymás gombás szaft még épp elfér, de a husikat már nem tudom ebbe visszatenni és fedő alatt párolni, főleg, mert nincs fedő hozzá... Szóval én a folyamat e fázisában egy laza mozdulattal átöntöm a szaftot egy lábosba, amiben már várakoznak a kisütött husik, és abban szoktam készre párolni.

Nem tudom, pontosan mitől függ, hogy mennyi szaftja lesz, van, hogy rengeteg, de ahogy most is, alig eresztett levet, ezért egy kis vizet (kb. fél pohárnyit) öntöttem még rá, egyáltalán nem lesz tőle baja, nem lesz sápadt, nem lesz ízetlen. Mikor a husi megfőtt (én ezt egyelőre csak úgy tudom megállapítani, hogy kikapok egy szeletet és megnézem), utolsó fázisként egy ek. lisztet elkeverek egy nagy doboz tejföl 2/3-ában és hozzá öntöm. Ettől lesz sűrű, finom szaftja.

Köretként autentikus a nokedli. Ez tényleg nagyon egyszerű, egy tojás, liszt, víz, só. Sűrűnek kell lennie, annyira sűrűnek, hogy éppen csak folyjon. Egy tojás nagyon sok lisztet fel tud venni, akár egy, akár 6-8 adagot is készíthetünk belőle. Forró sós, olajos vízbe szaggatjuk és nagyjából azonnal fel is jönnek a kis galacsinok a víz tetejére és már szedhetjük is ki. Ha túl sok, és már harmadik napja kell ezt ennünk, érdemes megmelegítve hozzádobni egy tojást és kész is a tojásos nokedli, ami koviubival egy komplett egytálétel.

Este kaptam egy telefont a ksimamától, hogy férje csak nézte, hogy mit hümmög annyit evés közben, aztán megkegyelmezett rajta és adott neki egy falatot. Ő is hümmögött. Ezek után egy újabb egyezséget kötöttünk, Ágoston születésnapján eztán mindig én viszek nekik vacsorát.