A múlt szombati bográcsozáskor annyira jól éreztük magunkat, hogy kedvet kapván, elhatároztuk, hogy flekkenezni fogunk a Balcsin. Körbetelefonáltuk a szóba jöhető társakat, így öt főre gyarapodott édes kettesünk, indulhattunk vásárolni. A balatonfüredi új bevásárló-komplexum volt a cél, miután elállt a zápor, el is indultunk. Útközben egész jó idő lett, úgyhogy megálltunk Tihanyban, hogy együnk egy fagyit és sétáljunk egy kicsit az átmeneti napsütésben. Felfelé bandukolva az apátsághoz észrevettük, hogy a járda mellett futó párkány dugig tele van rozmaringgal. Nem dísznövények vagy fazonra nyírt sövények, rozmaring van az utcán Tihanyban. Persze a főút mellett, úgyhogy igazából értelmetlen, mert a benzingőzös rozmaringot nyilván nem jó ötlet ételbe tenni és önmagában nincs illata, csak ha megdörzsöli az ember a levelét. Mindenesetre meglepő volt ezt látni, főleg, mert Tihany a levenduláról híres, állítólag az egész országot ellátja.

Miután jót mosolyogtunk a rozmaringon, felmentünk a templomhoz, megnéztük a tavat, ettünk fagyit, majd kocsiba be, irány Füred. (Bölcsész intermezzo: Balatonfüred a közhiedelemmel ellentétben nevét nem a fürdőváros jellegének köszönheti. Éppen fordítva történt a dolog, ugyanis a füred szó a fürj szóból ered, egy mára eltűnt –d/–ed képzővel. Ennek ismeretében már egyértelmű, hogy a település neve azért Balatonfüred, mert rengeteg fürj élt a területen. Később a névből adódóan kezdték kialakítani a fürdőkultúrát.) Szóval Füreden vettünk 13 szelet sertés tarját, hogy mindenkinek két és fél jusson. Itt kezdődött az elkészítendő ételek számának rohamos növekedése: pácba hús, hús csontjából leves, két féle saláta, vacsira lecsó. Ennek fényében nagyjából 3 órát töltöttem a konyhában, éppen készen lett minden és megvacsoráztunk, mire kezdődött az esti film: A jeti visszatér. Azt hittük, ’80-as évek végi mozi, de most látom, hogy 2006-os. Felkacagtunk.

Miután a csontot feltettem főni (következő posztban olvashatnak majd róla), elkészítettem a pácot a tarjáknak. Semmi hókuszpókusz, biztosra akartunk menni, úgyhogy egy egyszerű, de bevált íz világot készítettünk elő. A husikat megsóztam, kiklopfoltam, és egy műanyag edénybe tettem őket, rétegezve vöröshagymával, fokhagymagerezdekkel, egész szecsuáni borssal és őrölt fekete borssal. Egy réteg hús, egy réteg fűszer stb. A végén leöntöttem az egészet olajjal, hogy ellepje, letakartam, és betettem a hűtőbe, hogy másnap estére jól beszívja magába az ízeket.

Ezután jöhettek a salik. Személyes kedvencem, és mint kiderült, a rokonoknak/vendégeknek is eléggé bejött a majonézes burgonyasaláta. Pepecselős, de megéri, biztos sikert lehet aratni vele. Először is feltettem főni a krumplit (10 normál méretűt), héjában. Amíg főtt, megpucoltam 2 fej lilahagymát, félbevágva felkarikáztam, és beletettem a már előzőleg elkészített salátalébe (víz, ecet, cukor –ízlés szerint). Mikor a krumpli megfőtt, lehúztam a héjukat, felkockáztam és betettem a hagyma mellé ázni az ecetes lébe, és nekiálltam a majonézes alap elkészítésének. Ezt mindig hasraütés szerűen csinálom, nem méricskélem, hogy miből mennyi, kóstolgatni kell és egyszer csak jó lesz. Kb. egy kisdobozos tejföl felének megfelelő mennyiségű majonézt nyomtam egy tálba, amire egy nagy doboz tejföl ¾-ét öntöttem, és egy kiskanálnyi mustárt is tettem hozzá, összekutyultam, majd beletettem a krumplit és a hagymát (természetesen a lé nélkül, leszűrve), elkevertem a majonézben, lefedtem és beraktam a hűtőbe. Nem árt egy nappal előbb elkészíteni, hogy összeérjenek az ízek.

A másik kedvenc a fokhagymás uborkasaláta, ezt készítettem alternatívának, ha valaki megunja a majonézt. Ez rém egyszerű: a fürtös uborkát meghámoztam, felszeleteltem, megsóztam és egy kicsit állni hagytam. Közben megcsináltam a levét a szokásos víz+ecet+cukor kombóból. Mire ez kész, az uborka nagyjából már használható is, ki kell nyomkodni belőle a levet, amit a sótól eresztett, és mehet az ecetes lébe, 2-3 gerezd aprított (passzírozott) fokhagymával és kész is, mehet lefedve a hűtőbe.

Ezután következett a lecsó, de azt már tudják, hogy kell csinálni, illetve utána a jeti tényleg visszatért (elvesztegetett másfél óra az életemből).

A sütögetés másnap este esett meg. Ez igazából nem nagy kunszt, de a jó dolgok általában egyszerűek (max. macerásak). A sütés örömét át is adtam a teszternek, élvezte nagyon, ez valamiért különleges örömet okoz a férfiaknak.

Namármost. A flekkent parázson kell sütni, úgyhogy sokáig csak várakoztunk, amíg leég a fa és elég parázs összegyűlik, hogy lehessen sütni a husikat.

Egyik oldal, másik oldal, irigykedik egész Balaton a kertből kiszálló füstös illatoktól. Fröccs (köszi apu), kenyér, mustár, saláták, becherovka, balatoni nyári éjszaka. A tökéletes esték egyike.