Ahogy azt az előző posztban írtam, egy húsleves elkészítése is várt rám a főzőmaratonon. A húsleves egy nagyon egyszerűen elkészíthető és nagyon finom leves, főleg, ha tartalmas. Nos, én elég sokmindent teszek bele, hogy ne legyen evés közben unalmas, illetve persze az íze miatt. Nem mindegy, hogy milyen zöldséget és mennyit rakunk bele, egy szem répától nem lesz finom. Ez az egyik, amit fontosnak gondolok, a másik pedig, hogy levesből nem lehet keveset főzni. Elő a nagy lábosokkal!
Mivel Orjaleves, disznóból készül, ezért első lépésben a húsos csontokat besóztam és beletettem az óriás fazékba, annyi vizet öntöttem rá, hogy bőven ellepje, majd alágyújtottam. Ekkor kezdtem neki bokros teendőim közül az akkor legfontosabbnak: pác az előző posztban olvasható husinak. Mikor ezzel kész lettem, már majdnem forrt is a víz, úgyhogy jöhetett a leveszöldség pucolása. Egy karalábét és egy zellert meghámoztam, negyedekre vágtam, aztán bedobáltam a husihoz. Utána következtek a répák, 5 db sárga és 3 db fehér, meghámoztam és félbe vágtam őket keresztben, a sárgákat hosszában is, és beletettem a fazékba. Utána következett a kis fej káposzta, olyan 2-3 öklömnyi, szintén negyedelve ment bele a fazékba. Melléjük dobtam még egy fej hagymát és rotyogott kb. egy óráig.
Fűszerként csak só és bors, kár leveskockával elrontani, nagyon szép színe lesz a levesnek, ha sok benne a zöldség. Általában csirkéből csinálom (szárny, comb, nyak, zúza, szív), olyankor nem kell a húst előfőzni, csak beledobálom a hozzávalókat, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje és kb. egy óra alatt kész.
Cérnametéltet szoktunk utólag még tenni hozzá (így kevésbé sanszos, hogy a néhány nap alatt, amíg esszük a 10 liter levest, megromlik), de anélkül is elég vastagra szoktak sikerülni, első körben Balatonon nem is ettünk utána, csak a parti kocsmában gofrit.
Reakciók