Nem hagyományos lángosról lesz szó. Családunk húsos lángosa nem egy olajos, óriási tésztadarab valami feltéttel. Körülnéztem az interneten és sehol nem találtam ezt a receptet, úgyhogy bizton állíthatom, ez egy ritka alternatív módja a lángossütésnek. És persze finom. Gyakran került az asztalra, mikor kicsi voltam, egyrészt, mert szerettem, másrészt, mert ha jól számolom, 500 forintból kihozható egy két embernek bőséges adag.

A mi húsos lángosunk különlegessége tésztájából adódik, ugyanis nem hagyományos lángostésztából készül, hanem kefirből, a következőképpen: egy tojást és két kis dobozos kefirt egy edénybe teszek, összekeverem, majd fokozatosan lisztet öntök hozzá. Miközben csináltam, végig azon gondolkodtam, hogy fogom elmesélni önöknek, milyen állagúnak kell lennie. Jóval sűrűbb, mint a palacsintatészta, de hígabb a nokedlinél? Ez attól függ, ki milyen sűrűre csinálja ezeket... Úgy döntöttem, inkább lefotózom, az adhat némi támpontot.

A lényeg, hogy lehessen szaggatni, de ne álljon annyira össze, hogy golyók legyenek belőle.

Menet közben sóval és frissen tört borssal ízesítettem, én szeretem, ha nagyon borsos, de ez persze ízlés kérdése. Ha kész, ebbe a tésztába kell belekeverni a felkockázott párizsit. Általában akkor szoktunk húsos lángost csinálni, ha akciósan veszünk fél kilós párizsi rudat, legtöbbször füstölt pulykapárizsit, annak kb. a fele szokott belemenni a tésztába. De mivel ezt sem tudom szám szerűen biztosra mondani, inkább lefotóztam, mennyire legyen tele...

Itt is persze logikusan kell csinálni a dolgot: minden kiszaggatott lángosban legyen elég párizsi, de úgy, hogy az utolsókba is jusson.

Nos, ha benne van minden, már csak ki kell sütni. Jó esetben azonnal, hiszen már kavarás közben úgy megkívánja az ember. Tegnap persze csak addig jutottam, hogy a tésztát összedobjam, és már indulhattam is a Szigetre, Csík koncertre, amiről végül el is késtem, de pont jókor érkeztem, a két legjobb feldolgozásukra (1, 2). Szóval a zsűrinek magának kellett kisütnie vacsorára és szerencsére gondolt rám, mert annyit sütött, hogy maradjon nekem is, hogy mikor hazaérek, ehessek egy kicsit.

De ma ebédre is hagyott a tésztából, úgyhogy nekem is maradt munka vele, ebédre kisütöttem a maradékot. Én evőkanállal szoktam, mert így láttam anyukámtól. Azért praktikus azzal csinálni, mert pont megfelelő mennyiségű tészta fér púpozottan bele, és így pont megfelelő méretű lángosok fognak születni. A lángosok mindkét oldalát szép barnára sütjük, és már mehet is a tányérra.

Érdekes módon, otthon a bátyámmal mustárral ettük, de mióta a teszterrel élek, átszoktunk a tejfölre, mert hát lángoshoz az dukál. De ez nem is igazi lángos, úgyhogy mustárral is javaslom, nagyon finom úgy is. Sőt. Üresen is.