A nem extra kajákban az a jó, hogy általában finomak. Ilyen pl. a rántott husi, meg a sajtos tészta, palacsinta stb. Ebbe a körbe tartoznak a mezei sült húsok is, de különböző, kevésbé mindennapi fűszerezéssel azért eltérhetünk a megszokott ízektől. Ezt a nem unalmas, de hagyományos ízt elkerülendő gondoltam ki, hogy pikánsabbra veszem a figurát és a hűtőnkben ritkaságszámba menő sertés tarját mustárosan fogom elkészíteni.

Úgy illet volna, hogy bepácolom egy nappal előbb, tudom, de egyszerűen nem volt rá időm (suli, munka, élet, lustaság - viccet félretéve, idén már muszáj lediplomáznom, és ehhez ugye szakdolgozatot kellene írni). Így hát a pác elmaradt, valószínűleg kevésbé lett így finom, de attól még nekünk nagyon ízlett. Kezdetnek szétszedtem a hússzeleteket, amik még egy hangyányit össze voltak fagyva, annak ellenére, hogy két és fél órát autóztak Budapestre, majd egy egész napot töltöttek a hűtőben (nem a fagyasztóban, tudják, mert az használhatatlan). Víz alatt egész szépen kiolvadtak, úgyhogy ki is klopfoltam őket, majd jöhetett a fűszerezés. Besóztam, megborsoztam őket, majd egy-egy kanál dijoni mustárt kentem szét mindkét oldalukon. 4 szelet husink volt, gondoltam, még ez se legyen unalmas, ezért kettőre tettem egy kevés zúzott fokhagymát is, szépen eloszlatva a felületen.

Serpenyőben gondoltam kisütni, sütőben is lehet persze, de mostanában annyit sütöttem, hogy ne tovább. Ezért hát olívaolajat melegítettem, és megvártam, míg a szuper Tefal-pötty egyszínű lesz, majd beletettem a húsokat és vártam. Az olajat időnként pótolni kell, de itt sem kell túl sokat önteni alá, nem kell, hogy ellepje a húst, elég, ha félig benne van.

A sertés elég sokáig készül. Amikor már jól néz ki, még mindig nincs kész, még mindig rágós, úgyhogy bőven volt idő a köret elkészítésére, amely nem volt más, mint a hústorta mellett már debütált párolt zöldbab és répa. Sós vízben feltettem főni a felkockázott répát és zöldbabot, közepes lángon párolódott, végül leöntöttem a vizet és 3-4 "szelet" vajat kevertem hozzá.

A hús egy örökkévalóság után, de elkészült, és nagyon finom lett, egyszerű serpenyőben sült tarja, de mégis egy kevésbé megszokott ízvilág.

A tarja csontjából szokásos módon Orja leves készült.