Mikor kisebbek voltunk, és apukámhoz mentünk ebédelni hétvégén, sokszor került az asztalra Az agyagtálas. Mindenféle husival készítette, de legtöbbször csirkecombbal, és igazság szerint így is a legjobb. Ahogy telik-múlik az idő, egyre érdekesebb és valamilyen szinten vicces helyzetbe kerülök, múlt szombaton is, mert apu jött hozzánk és én készítettem agyagtálasat. Még mindig fura, ha én főzök a szüleimnek, de majd csak megszokom. Szerencsére nem rontottam el az ebédet, sőt, az egyik legjobb lett, amit eddig csináltam, igaz, ezt tényleg elég nehéz elrontani.

A legfontosabb ezzel az étellel kapcsolatban, hogy legyen agyagtálunk. Römertopft, hogy úgy mondjam, de azt hiszem, már máshol írtam, hogy mi ezt Pataki tálra cseréltük. Gizike-gőzeke, lényegében ezek ugyanazok, csak az előbbit németek, utóbbit magyarok gyártják, csak az számít, hogy agyag legyen. Fontos, hogy mielőtt a nyers alapanyagok belekerülnek, be kell áztatni a tálat hideg vízbe, legalább negyed órára, de állítólag minél tovább, annál jobb. Én addig szoktam áztatni, amíg a hozzávalókat előkészítem, ez kb. negyed óra, 20 perc szokott lenni. Az előkészítés pedig a következőket jelenti: megpucolok és fél karikákra vágok 3 fej közepes méretű hagymát, meghámozok és hasábokra vágok 1 kilónál kicsit több krumplit (valahol félúton az egy-másfél kiló között), megmosom a húst és befűszerezem, előveszem a szalonnát, és ha nem eleve darabolt, akkor kis csíkokra vágom. Ezután az agyagtál alját kiveszem a vízből és megtöltöm a hozzávalókkal. Alulra kerül a felkarikázott hagyma fele. Erre szórók az apró szalonnából. A szalonna akkor a legjobb, ha kolozsvári, de én most előre csomagolt, darabolt baconnel csináltam és ezzel is iszonyú finom lett. Erre a szalonnás hagymára kerül a krumpli, két ütemben, közé szórtam a hagyma másik felét. Sózni nem árt, bár a szalonna általában elég sós, de a krumplit nem lehet eléggé megfűszerezni. Mikor már az összes burgonya benne volt a tálban, a tetejére is tettem még a szalonnából, majd ráhelyeztem, az egészet mintegy megkoronázva a sóval, borssal és kakukkfűvel ízesített husikat. A végén érdemes még a húsra is tenni a szalonnából, ezek majd jól meg fognak pirulni és ropogósra sülnek.

Kivettem az agyagtál tetejét a vízből, a helyére raktam és hideg sütőbe tettem. Ez fontos, mert az előmelegítettben szétrepedhet a tál. Emiatt persze kicsit tovább sül, de kibírható. Körülbelül másfél óra alatt puhul meg a krumpli is, eddigre a többi összetevő már kész is, a tál fedelét levéve 10 perc alatt kicsit megpirítjuk a felül lévő szalonnákat és a csirkecombok bőrét.

Én, mikor kicsi voltam, a szaftos hagymás krumplis részét imádtam a legjobban ennek az ételnek, és ez bizony most sincs másképp, hús nélkül is elvagyok vele. Mindenféle savanyúság illik hozzá, és szükséges továbbá az önuralom, mert eteti magát és az ember addig vesz "csak egy kis hagymás szaftot", amíg elfogy az egész.

Összefoglalva: egy Pataki tálban 4 személynek elegendő mennyiségű ételt lehet készíteni. Ennek megfelelően annyi csirkecomb kerüljön bele, amennyit megeszünk (mi ugyan hárman voltunk, de 3 felső és 4 alsó combot tettünk bele, meg is maradt a plusz 1...). Több, mint egy kiló burgonya (1,3), 3 fej vöröshagyma, ~40 dkg baconszalonna. Só, bors, kakukkfű. Mivel négy személyes a tál, egy adag maradt belőle, teszter el is vitte magával ebédre.