Következő tartozásom a múlt évtizedből egy egyszerű, gyors és persze finom tésztaétel.
Az úgy volt, hogy (amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett) megbeszéltük a tesómmal, hogy vásárolunk karácsony előtt együtt. Ilyenkor mindig eszünk valahol valamit, és én most is így készültem, aztán addig tologattuk a találkozást, hogy hoppon maradtam és úgy hívott fel, hogy ő már kajált, úgyhogy én is kénytelen voltam itthon kitalálni valamit. Kinyitottam tehát a vadiúj konyhaszekrényt, és találtam benne tésztát, meg sűrített paradicsomot. Legyen valami olasz.
Az olaszos tészta elnevezést amúgy a tesztertől loptam, aki síel. És amikor síel, akkor apartmanban szállnak meg, ahol főzni szoktak és az egyik kaja mindig a már híres olaszos tészta. Persze minden konzerv benne, de telenyomják oregánóval és a többi ízt már nem is érezni. Én egy kicsit jobb olaszos tésztát készítettem ebédre múltkor.
Találtam a hűtőben egy szál sárgarépát, amit felkockáztam és egy kevés olívaolajon pirítottam egy kicsit. Ezután felöntöttem vízzel és beletettem a száraz tésztát. Mikor megfőtt, leszűrtem, hozzáöntöttem a sűrített paradicsomot, beledobáltam a csíkokra vágott párizsit és sonkát, és hagytam, hadd rotyogjon még egy kicsit a platnin. Sóval, borssal és rengeteg oregánóval ízesítettem, és a tányérban sajtot reszeltem a tetejére.
Úgy jól laktam, mint a duda, az éhség megint egész jó dologra kényszerített.
Reakciók