Ismét nagybátyámék révén jutottam zöldséghez. Emlékezhetnek a három részes patisszonsorozatomra, ami szintén nekik volt köszönhető. Ezúttal anyukámon keresztül jutott el hozzánk egy istengyalulta tök, hozott kettőt az öccsééktől, és az egyiket nekünk adta. El is mondta, hogyan s miként kell bánni vele, de persze azért tartottam egy kicsit a dologtól. Mindenesetre a tököt szeretem, úgyhogy azt gondoltam, mindenképp megér egy misét.

Első körben egy kis botanika. Az istengyalulta tök valójában az ún. laskatök (Cucurbita ficifolia). "Magas cukortartalmú főzeléknövény, cukortartalma eléri az 5-6%-ot is. Karotintartalma a spárgatöknél kisebb, de ásványisó-tartalma magas. Csak főzelék készítésére használják, főzés közben olyan szeletekre esik szét, mint amilyenre a tököt gyalulni szokás." (forrás: wikipedia) Szóval innen a népi "istengyalulta" jelző.

Mondanom sem kell, el sem tudtam képzelni, hogy ez a kívül dinnyének látszó, kemény héjú valami belül gyalult tök. Aztán eljött a pillanat, megettük az összes lencselevest, töltött káposztát, sajtos csirkét és kukoricasalátát, úgyhogy a következő vacsorára istengyalulta tökfőzeléket készítettem.

Nos, fogta a teszter a nagy kést, és kis nehézségek árán ketté hasította a tököt. Csak álltunk és néztük, szagoltuk, majd megállapítottuk, hogy ez bizony dinnye, úgyhogy talán inkább pizzát kéne rendelni. Mondom, mindegy, ha már kinyitottuk, megcsinálom, ahogy anyukám mondta. Először is ki kell szedni a magjait. Úgy képzeljék el, hogy ez a zöldség gyakorlatilag sárgadinnye, csak zöld a színe. Szóval a "szedd ki a magjait" utasítás elég nagy ökörségnek tűnt hirtelen, mert nem hittem, hogy bármi is maradna utána. Na mindegy, lássuk. Kiszedtem a magját, kikapargattam a maradék "húsát" egy edénybe és nézegettem, hogy bizony jóllakni nem fogunk. Nem baj, maximum egyikünk másnap ebédre megeszi, ma meg pizzarendelés... De jobban aggasztott, hogy el sem tudtam képzelni, hogy hogy lesz ebből tökfőzelék, mert egyáltalán nem volt előregyalulva, ahogy azt én gondoltam. Kanállal vájtam ki kis darabokat.

Szóval azért nekiálltam a főzésnek is, ha már kiszenvedtem az ehető részt ebből a tökdinnyéből. A főzelékek általában ugyanúgy készülnek. Vagyis van egy-két bevett szokás, ezeket lehet variálni. Anyukám is kapásból két lehetőséget mondott, én az egyszerűség híveként a következőt választottam: paprikás rántást csináltam, amibe beleöntöttem a tökdarabokat, és egy kis vízzel felöntve főzni kezdtem. És ekkor történt az átváltozás dinnyéből tökké. Ahogy főtt a zöldség, vékony szálakra váltak szét a kis darabok, és az illata is egyre biztatóbb volt. Sóval és kaporral ízesítettem, innentől már kétség nem férhetett hozzá, hogy tökfőzelék lesz belőle. Mikor megpuhult, tejfölt kevertem hozzá, illetve egy kiskanál ecetet és már ehettük is.

Tükörtojással és sült virslivel éppen elég volt kettőnknek. Az íze szuper volt, utólag még egy kis pirospaprikát elbírt, de a lényeg, hogy ha nem tudom, hogy istengyalulta, azt hinném, "mezei" tökfőzelék a vacsora.