Valahogy mostanában annyira unalmasnak találok mindent, hogy kénytelen vagyok találékonyságomra bízni a vacsorákat, különben minden nap zöldbabos husi lenne (breaking news: újabban tárkonnyal ízesítem, a teszternek annyira ízlik, hogy idén már kétszer is készítettem vacsira). Mivel nem feltétlenül az ízek, inkább az alapanyagok unalmasak, muszáj a hűtőben mindig jól körülnézni, mivel lehetne feldobni, esetünkben most egy csirkemellet. Találtam bacon szalonnát és nagylyukú sajtot, amely ételek ritkán alkatrészei a háztartásunknak, de időnként szembejönnek ilyen dolgok a boltban. Gondoltam, ezekkel már lehet valamit kezdeni, megpróbálok valami göngyöltet készíteni.

A csirkemell szerintem alapesetben a legkevésbé sem szeletelni való hús. Még a pulykamell oké, anyukám szokott is belőle (sajnos egyre ritkábban -remélem, most érti a célzást) párizsi szeletet készíteni. De a csirkemellel nem olyan egyszerű. Na mindegy, kihívás. Fel is tudtam egész jól szeletelni, de sajnos csak úgy, hogy a hat szeletből mindössze kettő lett alkalmas göngyölésre. Sebaj. Megsóztam, megborsoztam a szeleteket, majd beterítettem őket baconnel. Erre jött a sajt, darabokban, mert különben nem lehetett feltekerni. Feltekertem, fogpiszkálóval megtűztem és a tepsibe, sütőpapírra tettem őket. A maradék négy szeletnél teljesen ugyanígy jártam el, csak nem göngyöltem fel őket, csak simán, szeletként a tepsibe raktam, majd előmelegített sütőben, 200 fokon sütöttem őket kb. 3/4 óráig.

Amíg vártuk, hogy megsüljön a husi, unatkoztam és a maradék dolgokból előételként kis falatkákat csináltam, elvoltunk vele.

Mikor kész lett a csirke, örömmel konstatáltuk, hogy ez a nagylyukú sajt abszolút alkalmas az ilyen felhasználásra, szinte egyáltalán nem folyt szét, mint pl. a trappista. A két göngyöltet ketté vágva nagyon büszke is lettem magamra.

A köret párolt zöldbab, a szokásos, bár most egész sokáig nem ettünk ilyet.