Nem hittem, hogy lesz a méteres kalácsnál bonyolultabb sütivel dolgom, de tévedtem. Azonban anyukám szép kerek számú elmúlt éveit valami újdonsággal és meglepetéssel illett ünnepelni, és Lúdláb tortát eddig még nem csináltam. Hátsó szándékom annyi volt, hogy kipróbálom, hogy a hibáim most derüljenek ki, mert majd apukámnak is akarok csinálni ilyet, de számára a meglepetést ezennel elrontottam, sebaj, már kitaláltam valami mást neki, aminek ugyanennyire fog örülni.

Egy teljes estét vett igénybe, hogy a három fázisból kettővel elkészüljek. Na jó, közben tartottam egy kis pihenőt, hogy megvacsizzunk, de nem emiatt készültem el éjjel fél egykor a torta két harmadával. Egyszerűen hulla voltam, úgyhogy reggelre maradt, hogy a piskóta és a krém után elkészítsem a csokibevonatot a tetejére.

De ne siessünk ennyire előre, kezdjük az elején. Nana receptfüzetéből már néhány átkerült a laptopomra, úgyhogy nem kellett nagyon keresgélni, megnyitottam a Word dokumentumot, és rögtön láttam, hogy ez nem lesz semmi menet. A piskóta elkészítése teljesen más volt, mint az eddigi tortáim esetében, a krém sem tűnt egyszerűnek, és a csokibevonat sem egy sima felmelegített tortabevonó. Azért belevágtam és örülök is neki, mert nem lett ehetetlen.

A piskóta

2 tojás
10 dkg porcukor
7 dkg liszt
5 dkg vaj

A két tojást ketté választjuk (na, nem úgy, hogy egyik meg másik), és a fehérjéket habosra verjük. Én, persze már itt a természet akadályaiba ütköztem, ugyanis az első tojás, amit feltörtem, iker volt. Ami ugye azt jelenti, hogy van két sárgájám és egy fél fehérjém. Feltörtem a második tojást, az is dupla sárgájás volt. Ezt annak köszönhettem, hogy Magyarkesziből származtak, ahol van egy kis szőlőnk, és az egyik falubéli néni, akivel (meg az egész családdal) jó viszonyt ápolunk, néha ad nekünk tojást, és az egyik kendermagos tyúk rendszeresen ikreket tojik. Így esett meg, hogy rántottát is ettünk a tortakészítés közben. A harmadik tojás már normális volt, úgyhogy a két előző fehérjét ezzel az eggyel felvertem.
Ezután a sárgájákkal kellett matekozni, hogy a négy kicsi és az egy rendes méretű hogy adja ki a kéttojásnyit. Nehezített pálya volt ez is, mert persze szétfolyt néhány, és elvileg egyenként kell belekeverni, úgyhogy egy teljes, ép sárgáját elkevertem, aztán amennyit még gondoltam... izgalmasan indult a dolog, na.
Ezután hozzákevertem a cukrot és a lisztet is a tojásokhoz, majd gőz fölött megolvasztottam a vajat, és mikor már nem volt forró, belekevertem azt is.
Kész is a piskóta, beleöntöttem a kivajazott, kilisztezett tortaformába és a 230 fokra előmelegített sütőbe tettem. 5 perc után lejjebb csavartam a sütőt, és kb. 180-200 fokon még negyed óráig sütöttem, amíg szép piros lett a teteje. Nem vettem ki a formából, csak félretettem, hogy kihűljön.

A krém

2 tojás sárgája
18 dkg porcukor
1 ek. kakaópor
1 dl feketekávé
25 dkg vaj
magozott meggybefőtt
rum

Mikor megláttam, hogy ehhez is kell 2 tojássárgája, kicsit pipa lettem, mert a piskótamizéria után ugye fogtam a maradékot és kisütöttem rántottának. Úgyhogy ismét üthettem fel két tojást, amit gyakorlatilag pazarlás számban éltem meg, mert egyébként lett volna mit vacsorázni. Na, mindegy, egyszer 20 éves anyukám (jó gyerek, aki nem teregeti ki szülei valós korát ország-világ elé).
Szóval sikerült szimpla tojásokat felverni, úgyhogy volt két sárgájám. Ezt simára kevertem a cukorral (kiváló edzés), hozzátettem a kakaóport, majd felöntöttem a kávéval (amit kicsit hűtöttem, hogy az se forrón kerüljön a többihez). Az eredeti recept szerint 2 dl kávé kell bele, de egyrészt a kis két személyes kotyogós egyszerre csak egy decit tud lefőzni, másrészt úgy gondoltuk, elég lesz.
Most következett a neheze. Ezt a kutyulmányt gőz fölött sűrűre kell főzni. Nana a receptben zárójelesen megjegyezte: "Soká tart!" Valóban, negyed óráig biztos, hogy főztem, valamivel tényleg sűrűbb is lett, végül úgy döntöttünk, hogy ha valami negyed óra után nem lesz ennél sűrűbb, akkor abba is hagyhatjuk, mert elértük, amit el lehetett. Levettem a gőzről és egy kicsit hagytam, hogy hűljön, mert persze ezt sem szabad forrón folytatni. Sebaj, legalább leülhettem egy kicsit.
Mikor langyos lett, beletettem a 25 dkg vajat (kisebb darabokra vágva), és simára kevertem. Na, ez sem volt piskóta (nem hát, ez a krém, ha-ha). Ha bármilyen krémbe az ember vajat kever, rövid időn belül nagyon gusztustalanul fog kinézni. A vaj pici, 1 mm átmérőjű kis darabokra bomlik, és teljesen reménytelennek látszik, hogy valaha is krémmé dolgozható lesz. A méteres kalácsnál is ezt tapasztaltuk és el is keseredtünk rajta egy kicsit, hogy darabos a krém. Most azonban azt gondoltam, hogy nem lehet, hogy ez tényleg ilyen, kavarom, amíg bírom (még jobb edzés). Jó 10 percig kavartam, mire egyik pillanatról a másikra világos színű, homogén krémmé vált. Mondanom sem kell, milyen boldog lettem, hogy nem rontottam el 3 óra meló után az egészet.

Összeállítás

A tortalap eddigre már bőven kihűlt, kivettem a formából, majd visszatettem (hogy szeletelésnél ne kelljen bénázni, ha le van ragadva egy kicsit), rendesen rázártam a formát, ahogy kell. Levágtam egy darab sütőpapírt és kibéleltem vele a formát (mint a túrótortámnál), majd beleöntöttem a vajas krémet, és belenyomkodtam a lecsöpögtetett meggyet (eredetileg rumba áztatott meggyet kell belerakni, de az pont nem volt itthon). Állati laposnak tűnt, ahhoz képest is, hogy tudtuk, a Lúdláb nem egy magas sütemény. Sebaj, betettem a hűtőbe és lefeküdtem aludni.

A csokibevonat

"...a tetejét bevonjuk 2 ek. kakaóból, 2 ek. cukorból, kevés vízzel főzött 3 dkg vajjal simára kevert keserűcsokoládé öntettel."

A legbonyolultabb tortabevonat, amit valaha olvastam, kétség kívül ez. Mivel Nana-féle tortát akartam készíteni, nem szerettem volna felülírni ezt sem, úgyhogy nekiláttam. Láthatják, a dolog nem túl egyértelmű, de most, hogy így visszaolvasom, szerintem totál félre is értelmeztem. Vagyis megcsináltam, amit itt leírt, és a végén hozzáolvasztottam jó sok keserű csokit. Lehet, hogy azt nem kellett volna, na mindegy, egyébként annyira rossz nem lett, hogy cikinek érezzem, de tény, hogy nem volt az igazi. Főleg, mert olyan hamar megdermedt, hogy nem tudtam rendesen elsimítani, és tiszta göcsört lett az egész.
Aki esetleg tud egy igazán jó tortabevonó módszert, kommentben elmesélhetné, mert ezt már a Túró rudi tortánál is elrontottam.

Egyébként nagyon finom lett, összességében - nyilván - azt gondolom, hogy megérte megpróbálni. Sajnos felvágatlan állapotban elfelejtettem lefotózni, annyira izgultunk, hogy mit fog szólni anyu, hogy gyorsan felvágtuk és megettük.
Ez akkor mégis csak azt bizonyítja, hogy finom volt.