Pár hete a Nagyipaliban, életemben először édes rakottat kértem. Nem volt rossz, de a sós verzió sokkal többet ad a témában, mindenesetre ötletet merítettem belőle és a legény szülinapjára idén palacsintatortát készítettem. Édeset, magasat, kalóriadúsat, szóval kedvére valót, na.

A palacsintakészítésben nem vagyok túl magabiztos, úgyhogy az alapokban segítségemre volt anyukám. Szorgosan sütötte a palikat, én meg raktam, kentem őket. A palacsintatésztáról már volt szó, a baconös-sajtos kapcsán, ott is írtam, hogy ahány ember, annyi féle tészta. Emiatt a palacsintás posztjaim inkább a töltelék és a forma lehetőségeit hivatottak önök elé tárni, mint a tészta elkészítésének "hogyan"-ját. A sokféleségről annyit, hogy mi szoktuk egy tojásból is csinálni, de nagybátyámék a kis mennyiségekhez is 6-ot tesznek bele, és érdekes módon így is, úgy is finom lesz. Most az arany középutat választva 3 tojásból kevertük ki, plusz liszt, tej, kicsi olaj, ásványvíz. A megfelelő állagról annyit, hogy inkább híg legyen, mint sűrű, de azért ne folyjon úgy, mint a víz - tudom, ez nagy segítség. De mint mondtam, nem is ezt szánom lényegnek, hanem, hogy mivel ízesítettem.

Meglehetősen sok lehetőségem volt, szerencsére, így nem lett egy unalmas torta, amiben két féle töltelék váltogatja egymást. Egész pontosan hat különböző töltelékem volt. Hogy minden tökéletes legyen, felírtam egy papírra, hogy milyen sorrendben fogom őket egymásra rétegezni: kakaó, lekvár, dió, mazsolás túró, puding, fahéj. Persze ezt rögtön a második körben elrontottam, de végül is mindegy, így legalább nem voltam túl kiszámítható. Szóval csak pakoltuk, pakoltuk a palacsintákat, szám szerint 18-at, néha egy-egy plusz lekvár réteget beszorítva, mert az a vőlegény kedvence.

A töltelékek elkészítésekor néhány praktikát érdemes alkalmazni:
- a túróba egy egész tojást, egy egész vaníliás cukrot, egy jó marék mazsolát és még egy kevés porcukrot kevertem, hogy jó krémes és finom legyen
- a Gála vanília pudingot a leírtaknak megfelelően, főzés nélkül elkészítettem és minden rétegnél apróra felkockázott barackbefőttel szórtam meg

A palacsintatorta sajátja, hogy kb. az ötödik réteg után elkezd a közepe dombosodni és egy elég erőteljes kúp alakot vesz fel. Ezt kiküszöbölendő érdemes a töltelékkel szórakozni, kis gátat építeni körben a palacsinta szélére, hogy megemelkedjen és tortaformája legyen. Ezt én most legkönnyebben a barackkal tudtam kivitelezni, a szélére nagyobb darabokat tettem, hogy mint valami emelő szerkezet, javítson a helyzeten. Be is vált, pedig azt hittem, kicsurog majd az egész cucc a barackoszlopok mellett.

A torony tetejére kevésbé folyós hozzávalót érdemes rakni, hogy a felszeleteléskor ne essen szét már rögtön, ahogy hozzáér az ember a késsel, így az utolsó két réteg dió és kakaó lett.

Ezután elkészítettem egy nagyon jó csokiöntetet, ez már főzős volt, de nagyon egyszerű, leírás szerint kell mindent csinálni és nagyon finom és végre bőséges adag. Ezzel nyakon öntöttem a tortát és betettem a hűtőbe, hogy megdermedjen, és az ízek összeérjenek. Nem sokkal vacsora előtt felvertem egy zacskó tejszínt a kézi mixerrel (bele egy fél csomag vaníliás cukor és egy habfixáló, hogy ne essen össze, mert nem tudtam, pontosan mikor fogunk enni), és kész is.

Kenterbe vertem a nagyipalit, de igazából ez nem óriási teljesítmény, több rétegem is, több töltelékem is volt, de a puding-rétegért köszönet nekik, mert tőlük loptam az ötletet (persze barack nem volt az övékben, az már saját). Nem esett szét, arányos volt, és a rétegek változatosságának köszönhetően kinézetre sem volt elhanyagolható.

Palacsintaszivárvány