avagy hogyan tettem tönkre egy tökéletes vegetáriánus ételt

A blog előrehaladását biztosítva mostanában elég sokat járatom az agyam, új dolgokat szeretnék kipróbálni, új ételeket szeretnék kitalálni, régieket felfejleszteni, ismerteket másképp elkészíteni. Ahogy azt mindig írom, egy létező étel baconnel való felújítása soha nem sülhet el rosszul. Így született meg tegnap este a baconös rántott sajt. (No, nem titkolom el az inspiráció másik felét: apukám ugyanezzel a technikával csirkecombokat készített nem rég.)

A dolog pofonegyszerű. Ujjnyi vastagra szeleteltem a sajtot, és hosszában betekertem egy szelet baconnel. Azt reméltem, persze, hogy majd ettől kevésbé is fog kifolyni sütés közben, de ez nem jött össze, talán be kellett volna keresztbe is csomagolni a sajtokat.

Bepaníroztam: liszt, tojás, zsemlemorzsa, tojás, zsemlemorzsa, majd forró olajban gyorsan kisütöttem. Nem szabad sokat pepecselni vele, mert minél tovább ázik, annál valószínűbb, hogy a sajt kitör a panír alól, úgyhogy nekem az a taktikám, hogy nagyon forró olajban 1-2 percig az egyik oldal, aztán a másik és már kész is. (Persze így is kifolyik...)

Tzatziki salátával ettük, és nagy sikert aratott.

Ahány db sajt, annyi szelet bacon (persze, ha oldalról is bebugyolálnánk, akkor 2 szelet kell egy sajtra)
liszt-tojás-zsemlemorzsa annyi, amennyit felvesz