Újabban édesapám szokott venni élő állatokat, amelyeket maga nyúz meg és dolgoz föl, így biztos, hogy friss, nem génkezelt stb. étel kerül az asztalra. Vettünk már így kecskét, birkát, és nyulat is többször. Most is így jutottam hozzá az alapanyaghoz, a nyúl lapockáján és a belsőségein kívül minden részéhez (comb, mell, hát stb.). Ebből terveztük elkészíteni a vadast. Sok internetezés, szakácskönyv-lapozgatás és emlékelőtúrás után neki is láttunk minden információt összevetni úgy, hogy egyszerű legyen, de azért finom is. Rájöttünk, hogy nem is olyan vészesen nagy idő és sok munka megfőzni.

Úgy döntöttünk, hogy az előre bepácolt változatot készítjük el, úgyhogy egy nappal korábban nekiláttam a dolognak. Egy nagy lábosba öntöttem kb. 2 liter vizet, belekarikáztam 6 szál sárgarépát, 3 szál petrezselyemgyökeret, egy öklömnyi zellert, 3 szál csemegehagyma zöldjét (a fehér részét előzőleg megvacsoráztuk), valamint egy nagy gerezd fokhagymát négybe vágva. Feltettem főni 4-5 babérlevél és néhány egész bors társaságában, és addig főztem, míg egy kicsit elkezdett puhulni a répa.

Ezután kitettem az erkélyre, hogy kicsit kihűljön.

A nyulat kisebb darabokra vágtam és beletettem a langyosra hűlt zöldséglébe, majd visszavittem az erkélyre, a jó hidegbe pácolódni. Elméletileg 2-3 napot is lehetne így hagyni, de én másnap akartam elkészíteni a vadast, úgyhogy csak egy napot ázott a husi, de igazság szerint elég volt ez is.

Másnap egyszerűen csak behoztam a lakásba a lábost, és úgy ahogy volt, feltettem főni a tűzhelyre, és megsóztam. Nagyjából másfél óráig főtt, egyszer utána kellett öntenem 3 bögre vizet, mert elfőtt, de egyébként nem nagyon kell foglalkozni vele. Fontos, hogy a hús szinte leváljon a csontról, olyan puhára kell készíteni, a zöldség pedig nyugodtan szétfőhet, mivel úgyis össze kell majd turmixolni. Mikor a hús kellően puha lett, kihalásztam egy tányérra, és félre tettem.

A levesből kiszedtem a babérleveleket, majd botmixerrel összeturmixoltam a zöldségeket. Már ekkor egy elég sűrű krémlevest kaptunk, jól nézett ki, és nagyon jó illata volt, de ebbe még jön a vadas mártás lényege, amitől nem levessel öntjük majd le a húst.

Egy lábosban kevés olajon 2 ek. kristálycukrot karamellizáltam, majd mikor már egy homogén barna valami lett belőle, hozzá tettem 2-3 ek. lisztet és rántást készítettem. Ezt belekevertem a zöldségkrémbe, jól eloszlattam (persze ezt mind forró platni fölött kell csinálni, hogy ne járjon úgy az ember mint én, hogy a karamell egy része rögtön megdermedt és cukorka formájában kihalászhattam a szószból). Ezután már csak az ízesítés van hátra: citromlé és mustár, tejföl, só -ízlés szerint. Én meglehetősen sokat, egy fél citrom levét és vagy 3 ek. mustárt tettem bele egy fél doboz tejföllel (a nagyobb fajtából), de ezt mindenki maga kóstolgassa.

Mikor elértem a tökéletes ízhatást, visszapakoltam a húst a szószba és még egyet rottyantottam rajta gyorsan, de aztán lehúztam a platniról, nehogy odaégjen.

Klasszikus köret idehaza a zsemlegombóc, de a cseheknél például a knédli, és mivel múlt hétvégén Párkányban jártunk a sör-édesség utunkon, hoztunk knédlit, úgyhogy azzal fogyasztottuk.

Szuper finom lett!

Egy szinte egész nyúlhoz:
1 fej vöröshagyma vagy 2-3 szál csemegehagyma
6 szál sárgarépa
3 szál petrezselyemgyökér
1 db kisebb zeller
1-2 gerezd fokhagyma
5-6 db babérlevél
néhány szem egész bors
só (de csak miután elkezdtük főzni) 

2 ek. kristálycukor
2-3 ek. liszt
egy fél citrom leve
2-3 ek. mustár
fél doboz tejföl