Egy fotózás ihlette vacsora.

A legénnyel fotózáson voltunk -készül az esküvői meghívó. A fotósnál rengeteg kép volt kint a falon (naná, mutogatja, amije van), többek között egy-két csülkös kép is lógott az előszobában. Meg is kordult a gyomrunk és hazafelé vettünk egy jó nagy csülköt, amit másnap el is készítettem. A hogyanjáról alább olvashatnak.

Arra gondoltam, sütőben fogom elkészíteni, így ritkábban találkozunk csülökkel, sokkal inkább levesben szoktuk látni. De, hogy biztos, jó ízű legyen, gyorsan beáztattam az agyagtálat, hogy mire kitalálom, mi legyen a csülökkel, már elég nedves legyen. Na persze a csülökhöz igazán passzoló fűszerek közül egyedül sót találtam a háztartásban, illetve köményt, úgyhogy improvizálnom kellett: bors híján borsikafűvel fűszereztem be a húst.

Betettem az agyagtálba, mellédobáltam karikára vágott vöröshagymát és fokhagymát, leöntöttem egy pohár zsírral, majd betoltam a hideg sütőbe (agyagtálat nem teszünk előmelegített sütőbe, mert szétreped!), alufóliával lefedve. Így sült 2 órán keresztül.

Ezután elmentem esküvőt szervezni. Este, mikor hazaértünk, már csak mellédobáltam a csíkokra vágott burgonyát, még egy fej karikára vágott vöröshagymát és némi zsírt, és még egy fél órát-órát sütöttem, eleinte fóliával, 20 perc eltelte után anélkül.

Csípős savanyúsággal fogyasztottuk, és nagyon szerettük. Ropogós volt, ízletes volt, szuper volt.

másfél kg-os csontos csülök
2 fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
4 szem burgonya
só, kömény (én őröltet használtam, mert a legény nem szereti ropogtatni a magokat), bors(ikafű)
+ jó lett volna egy-két babérlevél...