Hűséges olvasóim talán emlékeznek a 2010-es patisszon mániára, mely nagynénémnek volt köszönhető, aki egy rövid találkozást azzal fejezett be, hogy megrakta cókmókunkat patisszonnal. Rengeteggel. Idén is beért a csillagtök és idén is eljutott hozzám két szép darab, de bajban éreztem magam, mert úgy éreztem, a múltkor kiaknáztam az összes lehetőséget. Aztán rájöttem, hogy a zöldségek adta áldás jóval sokfélébb, mint azt valaha gondolná az ember, így sikerül egy új fajta patisszonos ételt készítenem. Rakott patisszon, de nem a rizses, paprikás darált húsos formában, hanem egészen máshogy.

Az úgy volt, hogy a férjem rakott krumplit akart enni, meg is vettünk hozzá mindent, és egy-két napon belülre elterveztük az elkészítését. Ennyiből már ki is találhatják, mit tettem a patisszonjaimmal: rakott krumplit készítettem belőle, csak a krumpli helyére a csillagtök került.

A különbség az elkészítésben annyi, hogy a patisszont nem kell előre megfőzni, mert hamarabb puhul a krumplinál (bár ismerek olyat, aki a burgonyát is nyersen teszi a rakottba). Meghámoztam, felszeleteltem és fél órát lesózva pihentettem a patisszont, hogy minél több levet kiengedjen magából, nehogy eláztassa az egész ételt. Ezután szépen rétegezve leraktam a belevalókat: patisszon, kemény tojás, kolbászkarikák, patisszon, kemény tojás, kolbászkarikák, patisszon. A rétegek közé tejfölt kanalaztam, hogy jó szaftos legyen az étel, és minden etap elejét meg is sóztam. A tetejére patisszon és rengeteg tejföl kerül.

Alufóliával lefedve bő egy óráig sült, mire puha lett a zöldség, fóliát levéve kicsit még pirulhat, barnulhat a teteje.
Érdekes volt, mert az illata tökéletesen rakott krumplis volt, az íze is hasonló és nagyon finom, de sokkal könnyedebb, mintha krumpli lett volna benne. Érdemes kipróbálni, mert a patisszon tele van C-vitaminnal és nem utolsó sorban a szénhidrátot ki tudtam váltani vele, aminek a túlsúlyos szervezet pl. nagyon örül.

3 főre:
2 közepes patisszon
3 db tojás keményre főzve (forrástól 7 perc)
20 cm kolbász
1 nagy doboz tejföl