A múlt szombati bográcsozáskor annyira jól éreztük magunkat, hogy kedvet kapván, elhatároztuk, hogy flekkenezni fogunk a Balcsin. Körbetelefonáltuk a szóba jöhető társakat, így öt főre gyarapodott édes kettesünk, indulhattunk vásárolni. A balatonfüredi új bevásárló-komplexum volt a cél, miután elállt a zápor, el is indultunk. Útközben egész jó idő lett, úgyhogy megálltunk Tihanyban, hogy együnk egy fagyit és sétáljunk egy kicsit az átmeneti napsütésben. Felfelé bandukolva az apátsághoz észrevettük, hogy a járda mellett futó párkány dugig tele van rozmaringgal. Nem dísznövények vagy fazonra nyírt sövények, rozmaring van az utcán Tihanyban. Persze a főút mellett, úgyhogy igazából értelmetlen, mert a benzingőzös rozmaringot nyilván nem jó ötlet ételbe tenni és önmagában nincs illata, csak ha megdörzsöli az ember a levelét. Mindenesetre meglepő volt ezt látni, főleg, mert Tihany a levenduláról híres, állítólag az egész országot ellátja.
Miután jót mosolyogtunk a rozmaringon, felmentünk a templomhoz, megnéztük a tavat, ettünk fagyit, majd kocsiba be, irány Füred. (Bölcsész intermezzo: Balatonfüred a közhiedelemmel ellentétben nevét nem a fürdőváros jellegének köszönheti. Éppen fordítva történt a dolog, ugyanis a füred szó a fürj szóból ered, egy mára eltűnt –d/–ed képzővel. Ennek ismeretében már egyértelmű, hogy a település neve azért Balatonfüred, mert rengeteg fürj élt a területen. Később a névből adódóan kezdték kialakítani a fürdőkultúrát.) Szóval Füreden vettünk 13 szelet sertés tarját, hogy mindenkinek két és fél jusson. Itt kezdődött az elkészítendő ételek számának rohamos növekedése: pácba hús, hús csontjából leves, két féle saláta, vacsira lecsó. Ennek fényében nagyjából 3 órát töltöttem a konyhában, éppen készen lett minden és megvacsoráztunk, mire kezdődött az esti film: A jeti visszatér. Azt hittük, ’80-as évek végi mozi, de most látom, hogy 2006-os. Felkacagtunk.
Úgy alakult, hogy idén nem megyünk külföldre nyaralni a teszterrel, főleg, mert az elmúlt két alkalommal így vagy úgy, de jól megszívtuk (kulcsbezárás kocsiba, koccanás, feltört kocsira rátalálás), másrészt szembe találtuk magunkat egy kisebb féle likviditási problémával is, amit nem akartunk az eddigiekhez hasonlóan megfejelni a váratlan plusz költségekkel… Ezért hát úgy döntöttünk, a jó öreg Balaton partján töltünk el egy teljes hetet, nyaralás gyanánt. Persze ez nem is igazi nyaralás, mert ha tehetjük, minden szabad hétvégénket ott töltjük. De azért nem rossz, nem unalmas, sőt, végre van időnk mindent megcsinálni, amit egy hévége alatt nem lehet. Szombattól indult a vakáció, de a Balcsi előtt első úti célunk a Tolna megyei Magyarkeszi volt, ahol is jóapám néhány éve szőlőtermesztésre, és ebből adódóan borászatra adta fejét. Persze csak amatőr szinten, de meglepően jó eredménnyel űzi az ipart. Beszervezett hát minket és bátyámat, hogy menjünk ganézni a bozótot, amit egy hónapja nem nyírtunk le. Szerencsére én kasza helyett fakanalat kaptam, meg egy zacskó kaját, hogy amíg a fiúk melóznak, főzzek ebédet. Bogrács elő, pörköltet főzök!
... de finom, és egyszerű. Mint ahogy azt már többször is itt-ott megjegyeztem, nem feltétlenül különleges ételeket szoktam készíteni, nem felvágós blog ez, csak egy sima "mit főztem tegnap" netnapló. Tegnap natúr szeletet sütöttem fokhagymás vajas párolt zöldbabbal.
Természetesen ez is kedvenc. Az az igazság, hogy két kezemen meg tudom számolni, hány féle ételt nem szeretek. Még úgy is, hogy felkerült a listára a padlizsán. Szinte nincsenek is kedvenc ételeim, mindent imádok! Levest, salátát, húst, főzeléket, süteményt, mindenből mindent. A palócleves is ide tartozik, volt egy ilyen időszakom is, mikor anyukám kérdezte, mit főzzön, hát palóclevest, mi mást...
Reakciók