Na, ez olyan, mint a húsos lángos, csak édes. Mármint természetesen teljesen más, de régen ugyanannyiszor készítette nekünk anyukám, mint a lángost. Úgyhogy az érzelmi kötődés megvan. Egyszerű, nagyon finom, és pár forintból megvan.

A bundázott dolgok, amennyiben nem húsról beszélünk, édes palacsinta-tésztába vannak bújtatva. A bundás alma esetében sincs ez másképp. A palacsintatésztát minden valamire való szakácskönyv szerint sok tojásból, legalább 6 db-ból kell kikeverni. Én -mint mindent-, ezt is igyekszem spórolósan csinálni, egy darab tojásból. Ha majd a pincében tyúkok lesznek bicikli helyett, esküszöm, én is 6 tojásból fogom készíteni, de egyelőre örülhetek, hogy nem vörösiszap van lent.

Ehhez az egy szem tojáshoz tejet és lisztet adagolva készítettem palacsintatésztát, de egy kicsit sűrűbbet kell keverni, mint a lekváros palihoz, illetve 1-2 ek. porcukrot kell hozzáadni, hogy édes legyen. Meghámoztam a hűtő tetején aszalódó almákat, szám szerint négyet, de háromnak felelt meg, mert a négyből kettő nagyon kicsi volt. Hámozás után anyukám (mert persze ezt is tőle tanultam) elő szokta venni az uborkaszeletelőt, és vékony szeletekre vágja vele. Nekem nincs uborkaszeletelőm, ezért néha a zöldséghámozóval, vagy, ahogy ma is, kis késsel vékony szeletekre vágtam az almát és belekevertem a tésztába.

Serpenyőben olajat melegítettem, nem túl sokat (nem kell annyi, mint egy rántott húshoz), de nem is keveset, mondjuk kb. egy ujjnyit. Sütés közben többször is fel kell tölteni, mert rengeteget magába szív, de azért finom, higgyék csak el. Az olajba evőkanállal szoktam beletenni a kis lángosszerű kupacokat, több almadarab megy egybe, ha kevés a kötőanyag, akkor még öntök rá a kanállal. Hamar megsül, akár csak a palacsinta, egyik oldal, másik oldal, kész. Szép barnára sülnek, és még így, forrón kivéve cukros fahéjjal kell meghinteni az egyik oldalukat.

Ennél jobb nass-tippet hirtelen nem is tudok mondani, egyszerű, olcsó és nagyon finom. Próbálják ki!