A paprikás levesek imádatáról már beszéltem, ha jól emlékszem, a palóc leves kapcsán. Jó magyar gyomorhoz méltó ez a szerelem, végtelenül sokat meg bírok enni ezekből a piros levesekből, tejföllel megtámogatva. Krumplileves, emlékeim szerint nem sokszor fordult elő otthon, ennek is köszönhető, hogy pár hónappal ezelőtt hirtelen megkívántam és azóta egész sokszor el is készítettem. Egyszerű, olcsó, finom, mi kell még?

Igazság szerint ezek a levesek teljesen ugyanúgy készülnek. Sőt, sok főétel is így készül, úgyhogy sok újat most sem fognak olvasni. A főzés elején még döntögethet az ember, hogy mi legyen belőle.

Apróra vágott hagymát és a többi és a többi... Megdinszteltem, lehúztam a tűzről, pirospaprikát kevertem hozzá. Jó sokat. Mert én úgy szeretem, ha a tejföl hozzáadása után is piros a leves. Úgyhogy nem kell vele spórolni. Pláne, ha tuti cecei paprikája van az embernek, amit apukája vett neki a már bejáratott bácsinál, akinek őz van a kertjében a kutya mellett. (Nem tudom, mennyire kell bemutatni a községet, a lényeg, hogy arról híres, hogy a főúton végig a házak előtt bódék vannak, ahol árulják az ott élők a hazait, főleg a pirospaprikát, de van mindig szalonna, savanyúság, fokhagyma, macskapöcse paprika stb.)

Szóval sok-sok pirospaprika a hagymára, majd fazék vissza a tűzre. Mikor újra rotyog, mehet bele a kockára vágott burgonya és a karikára vágott répa. Ennek sorrendje mindig esetleges, legutóbb a répát jóval előbb kellett belerakni, mert annyira béna minőségű krumplit sikerült venni, hogy látszott, hogy egy pillanat alatt meg fog főni. Szóval ezt mindig előre mérlegelni kell, hogy melyik menjen előbb a fazékba. Amelyik nyer, az egy kicsit rotyog a paprikás hagymával, majd nyakon öntöm vízzel. Kb. az egész mennyiség felével, és így főzőm addig, amíg nagyjából olyan állapotba kerül, hogy egyszerre lesz kész a másik összetevővel. Vagyis esetemben a répa főtt egy húsz percet egyedül 2 liter vízben, majd hozzáadtam a krumplit, még 2 liter vizet és a fűszereket, ami rengeteg só, sok-sok babérlevél és egy kevés majoranna. Így főztem készre, nagyjából még egy fél óra alatt.

Amikor már gyakorlatilag kész, hozzákarikáztam 2 pár virslit, az 2-3 perc alatt meg is fő a forró levesben, és végül egy nagy (450g) tejföl 2/3-ában egy kis lisztet csomómentesen elkevertem és a leveshez adtam. Ez is türelemjáték, addig kell kavarni, amíg szétoszlik az egész és nem csomósan úszkál a tejföl a leves tetején.