Feleszmélvén, hogy lassan vége az évnek, rendbe hozom soraim.
Nagyszabású terveim lehet, hogy mégis az új évtizedbe csúsznak, meglátjuk, a betegségem és elfoglaltságaim okozta idő szűke, a hátra lévő 14 nap mit tartogat még önöknek (nekünk). Először is kötelességem tartozásomat megadni, vagyis a sajtbundás csirkeszárny posztját megírni.
Az ötlet egész egyszerűen úgy jött, hogy nem volt. Nem volt más, csak 8 db csirkeszárny a hűtőben, és valami újat szerettem volna, pl. azért, hogy ide megírhassam. Úgyhogy az internethez fordultam segítségért, és megtaláltam a sajtbundát. Jó lesz!
A rántott húsok csak akkor unalmasak, ha az ember nem akar újítani. Száz meg száz féle bundába lehet csomagolni a halott állatokat. Apukámtól tanultam többek között, hogy nagyot lendít az ízeken, ha a zsemlemorzsába valamilyen zöldfűszert, vagy akármit (szezám stb.) teszünk. De ott van a párizsi bunda, vagy bármi, amit csak el tudunk képzelni. A sajtbundával ritkán találkozom, otthoni környezetben azt hiszem, soha nem is jött elő, ezért az internetes böngészés.
A rántott húsban az a jó, hogy nem lehet bonyolultabb, mint alapból. Vagyis az ember tudja, mire számítson: trutyis lesz a keze, olajszagú a haja, sok koszos edény, összefröcskölt/csöpögtetett konyhapult, finom vacsora.
A csirkeszárnyakat alaposan megmostam, és besóztam. Így álltak kb. 1-2 órát (elszaladt az idő közben...), utána nekiláttam a panírozásnak. Mikor kicsi voltam - és gondolom most mindenki magára fog ismerni -, anyukámnak segítettem panírozni. Elővett 3 tányért, liszt-tojás-zsemlemorzsa és lehetett választani. A legutolsót utáltam a legjobban, mert elkerülhetetlen volt, hogy összetojásozzam a kezem, és akkor ráragad a morzsa... és a mai napig utálom, ha koszos a praclim. Úgyhogy, ha jól emlékszem, tojásozni szerettem a legjobban, mert azt lehet villával. A tiszta munkát szeretem.
Nos, itt is liszt került az első tányérba. Méghozzá kukoricaliszt, mert a búza az alsó polcon volt és lusta voltam lehajolni. A második tányér helyett viszont egy kis keverőtálat vettem elő, amibe beleütöttem 4 tojást, hozzákevertem egy kevés lisztet, sót, borsot és egy jó nagy marék reszelt sajtot (kb. 10 dkg). Ezt összekutyultam és a harmadik tányért úgy, ahogy van, megspóroltam. Innentől rém egyszerű: először a lisztbe, aztán a sajtos tojásos keverékbe tettem a husit, majd a serpenyőbe, olajba. Annyi olaj kell, hogy ellepje (vagyis sok). A csirke amúgy is elég hamar elkészül, a szárny pláne, kb. 10 perc/db.
Köret bármi lehet, mi a szokásos, mégsem unalmas párolt zöldbabot ettük megint, a maradék reszelt sajttal megszórva.
Reakciók