Legutóbb túlméreteztem a sajtos csirkének valót, és egyszerűen nem fért bele egy fél csirkemell a tepsibe. Mivel lefagyasztani nem tudom, és már nem is akartam, mert nem azért engedtem fel, miután hazahoztuk anyukám mélyhűtőjéből, agyalni kezdtem, mit kezdjek vele. Megsütöttem hát egyben, majd elfogy szendvicsbe, gondoltam.

Persze nem elégedtem volna meg egy "mezei" sült csirkével, úgyhogy az emlékeimben élénken jelen lévő majdnem grillparty-ra gondoltam (majdnem, mert végül olyan hideg lett este, hogy sütőben kellett megcsinálni a kaját), ahol az afrikai harcsát Gábor barátom citromos-fokhagymás módon készítette el. Összefutott a nyál a számban, úgyhogy neki is láttam a dolognak. Hogy citrom miért volt itthon, fogalmam sincs, nem szokott, jelenleg is kizárólag a gin-tonik miatt van a hűtőben másfél szem. A lényeg, hogy jól jött, mert így minden megvolt a tervhez.

Nem spiláztam túl a dolgot, főleg, mert a sajtos csirke már javában sült, és éhes is voltam, meg fáradt. Úgyhogy egész egyszerűen megsóztam a csirkemellet, törtem rá frissen borsot, eláztattam citromlével és 4 gerezd fokhagymát bedugdostam alá, illetve, amennyire lehetett, a hús rétegei közé. Mikor kész lett a sajtos, betettem a sütőbe, és 180-200 fokon addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a bőre (kicsit sajnos tovább is).

A siker osztatlan volt, hol a citrom savanyúsága, hol a fokhagyma erőteljes íze érződött jobban egy-egy falatban. A teszter uzsira vitt belőle, én meg gyakorlatilag elnassoltam a maradékot.