Tisztában vagyok vele, hogy a mentegetőzés borzasztó tulajdonság, ha túlzásba viszi az ember. Én is falra mászom tőle, legszívesebben toporzékolnék, ha jelentéktelen ügyekkel kapcsolatban magyarázkodni kezd valaki. A blog átmeneti szünetével kapcsolatban így most nem kezdek el kifogásokat felsorakoztatni, aki követi a facebook-oldalt, úgyis tisztában van az államvizsga és a szájsebészeten eltöltött idő következményeivel. Lényeg a lényeg, az Eat at Hugi's újra szárnyalni kezd, és új receptek várhatók. Elsőként a még vizsga előtti óidőkből való kelkáposztafőzelék.

Én csak 2 éve szeretem a kelkáposztafőzeléket, és nem vagyok nagyon oda érte, 2-3 alkalommal eszem ilyet egy 365 napos időszakban. De akkor egyre nagyobb élvezettel. Ezúttal elkészíteni is megtanultam. Na, ez sem volt egy nagy vasziszdasz.

Első körben a káposztát felvágtam. "Ahogy esik, úgy puffan"-alapon. Felnegyedeltem, majd keresztbe csíkokra szeltem. Annyi sós vízben, hogy épp ellepje, feltettem főni.

Hamar összeesik és levet ereszt, amíg erre vártam, meghámoztam és felkocáztam a krumplit. Mikor már eléggé összeesett a káposzta, mellédobáltam a krumplit és együtt főztem tovább. Amikor megpuhultak, készítettem egy paprikás rántást (olaj, liszt, pirospaprika) és belekevertem a zöldséges lébe. Majorannával ízesítettem, és hagytam rotyogni, amíg besűrűsödött.

Önmagában szerintem végtelenül unalmas étel, ez gyakorlatilag az egyetlen főzelék, amihez hiányolom a feltétet.

A legjobb a menza-féle pörköltös megoldás, de az előző bejegyzésben olvasható sült pulykacomb is kiválóan illett hozzá.

A mennyiségek szokás szerint ízlés alapján alakulnak. Egy kb. egy kilós káposztához 3-4 közepes méretű krumpli dukál, de én speciel úgy szeretem, ha sok krumpli van benne (elveszi a káposzta ízét?).