A leves

Sokáig ez volt számunkra a leves. Bármit kértünk ebédre Nanáéktól, előtte 90%-ban csirkeaprólékos zöldborsóleves volt. Imádtuk. Megpróbáltam én is megfőzni, mert már nagyon hiányzott. Csoda, nem csoda, olyan lett, úgy látszik, örököltem valamit tőle, hogy a specialitásait némi szülői segítséggel (emlékezés terén) pontosan ugyanúgy el tudom készíteni.

Érik a cseresznye. Szerencsére van a telkünkön, Magyarkeszin egy nagy, meg egy kisebb fa. Édesapám és a bátyám a kicsiről le is szedtek egy vödörrel, és igaz, hogy mind nagyon szeretjük, akkora mennyiség, hogy muszáj volt egy-két felhasználási módot kitalálni (pláne, hogy én speciel nem nagyon eszem semmit, csak várom, hogy végre kioperálják a bölcsességfogaimat). Pl. a piskótát, amit ugyan Nana meggyel készített mindig, cseresznyével is ugyanolyan finom, kicsit édesebb, ennyi. Úgyhogy gyorsan össze is dobtunk anyukámmal egy tepsivel, mert állítólag neki sosem sikerülnek a piskóták, ellenben velem, úgyhogy együtt csináltuk, az alábbiak szerint.

Úgy tűnik, az olasz kajákat csak majdnem autentikusan tudom elkészíteni.

Itthon még sosem főztünk Carbonarát, úgyhogy kitaláltuk jó előre (másfél héttel korábban), hogy gyereknapra próbáljuk ki, én addig elmegyek a Vapianóba és meglesem, hogy kell csinálni. Kiderült, hogy ez sem nagy történet.

A századik bejegyzés (≠ századik recept), örvendezzünk hát!

Kitaláltuk, hogy milánóit főzünk, de igazit, olaszt. Elkezdtük nézegetni szakácskönyvekben a receptet, de nem találtuk sem tematikusan (tészták, egytálételek stb.), sem ábécérendben sehol... Aztán meglett, találják ki, melyik betűnél! Hát az "e"-nél! Mert Eredeti milánói makaróni. Skandalum. Igazából csak a fűszerekre voltunk kíváncsiak, hogy most már tiszta víz kerülhessen a pohárba és megtanuljuk, mit kell belerakni, hogy finom legyen és igazi. Vagyis majdnem igazi. Lássuk!

Ezer éve, azt hiszem, zöldbabos husit főztem, és maradt egy kis mirelit bab, amivel nem tudtam mit kezdeni, mert nem volt ugye rendes fagyasztónk az albérletben. Viszont volt két szem krumpli, úgyhogy kitaláltam, hogy főzök zöldbabos krumplilevest, szigorúan nem krémlevest, másnap ebédre, úgyis jött anyukám őrködni, mert be kellett mennem az egyetemre, de közben vártam a futárt, hogy hozza a kiégett tápegység helyett az újat a Delltől... Szóval gondoltam, jó lesz a leves, anyukám is hátha megkívánja majd (persze inkább csokit evett, amíg nem voltam otthon).