Az év első konyhai tevékenységének eredménye egy saláta lett. Ez nem azt jelenti, hogy négy napja nem eszünk, csak előrelátóan még 31-én megfőztem a kondér lencselevest (most tejföllel, kolbász nélkül, füstölt oldalassal), és az aznap ebédre készített sajtos csirkéből is elég sok maradt. Úgyhogy egyelőre nem kellett komolyabban főznöm.

Mielőtt még egy olvasóm azt hinné, recept tolvaj vagyok, leszögezem, hogy ezt a salátát nem én találtam ki. Szilveszterkor, a házibuliban találkoztam vele, elanyátlanodva gubbasztott az asztalon, a szendvicsek már elfogytak, egy-két árva palacsinta társaságában szomorkodott. Gondoltam, megmentem, és ez egy igen jó döntés volt részemről, ugyanis annyira finom volt, hogy január elsején felkeltem 11-kor, és amíg főtt reggelire a virsli, gyorsan meg is csináltam. És azóta még egyszer, tegnap.

Következő tartozásom a múlt évtizedből egy egyszerű, gyors és persze finom tésztaétel.

Az úgy volt, hogy (amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett) megbeszéltük a tesómmal, hogy vásárolunk karácsony előtt együtt. Ilyenkor mindig eszünk valahol valamit, és én most is így készültem, aztán addig tologattuk a találkozást, hogy hoppon maradtam és úgy hívott fel, hogy ő már kajált, úgyhogy én is kénytelen voltam itthon kitalálni valamit. Kinyitottam tehát a vadiúj konyhaszekrényt, és találtam benne tésztát, meg sűrített paradicsomot. Legyen valami olasz.

Az újévi fogadalmam értelmében most posztok gyors egymásutánjára lehet számítani, ugyanis elhatároztam, hogy kevésbé leszek link. Két kaja figyel hetek óta vázlatként az adminfelületen, íme az első, a csülkös bableves.

A hetek óta meg nem írt receptet és magát a bablevest a hónapok óta el nem fogyasztott szárazbab előzte meg. Ahányszor csak kinyitottam a szekrényt, mint egy mumus, nézett vissza rám a bab. Addig szuggerált, hogy végül már meg is kívántam, nem csak a spórolás jegyében akartam felhasználni (addig nem kell vásárolni, amíg ilyen kincsek vannak a szekrényben - értsd: smack leves, sűrített paradicsom, tésztahegyek stb.). Úgyhogy tervbe vettük a csülkös bablevest. Most anyukám volt a soros a piacon, vett nekünk egy bébi csülköt, hogy ne rohadjon ránk a végén az egész.

Feleszmélvén, hogy lassan vége az évnek, rendbe hozom soraim.

Nagyszabású terveim lehet, hogy mégis az új évtizedbe csúsznak, meglátjuk, a betegségem és elfoglaltságaim okozta idő szűke, a hátra lévő 14 nap mit tartogat még önöknek (nekünk). Először is kötelességem tartozásomat megadni, vagyis a sajtbundás csirkeszárny posztját megírni.

Az ötlet egész egyszerűen úgy jött, hogy nem volt. Nem volt más, csak 8 db csirkeszárny a hűtőben, és valami újat szerettem volna, pl. azért, hogy ide megírhassam. Úgyhogy az internethez fordultam segítségért, és megtaláltam a sajtbundát. Jó lesz!